Mennyi idő még?

május 11, 2012 | Segítség teherbeeséshez

ido_mulasa_teherbeesesTi hogy vagytok vele? Az idő néha olyan lassúnak tűnik, de néha meg gyorsnak. Ha azt nézzük mennyi ideje szeretnénk babát akkor gyorsan telik. Hogy elrepült x év! Ha azt nézed vajon mikor fog sikerülni, ki tudja, akkor olyan lassúnak tűnik. Mint amikor valamilyen konkrét időpontra vársz, bármilyen területen is, milyen lassan tud telni az idő.

Vagy van amikor az a két hét a ciklus második fele tűnik lassúnak, mert akkor nagyon szeretnéd már látni az eredményt. Egyébként inszemináció és lombik esetében meg is tud sokszorozódni ez az érzés. De minden attól függ, te hogy fogod fel, és hogyan éled meg. Bár rettenetes nehéz, tudom, de valahogy mégis olyan jó lenne szerintem neked is ha hipp-hopp átugorhatnád ezt az időszakot, amíg terhes leszel a várva várt kisbabáddal. Olyan jó lenne megnyomni egy gombot, ami odaröpít időben, nem?

Mikor hallasz egy hírt, hogy valaki teherbe esett, akár közeli ismerősödről, akár egy ismert személyiségről van szó, akkor biztos irigykedsz kicsit, de jó neki már sikerült, a fene vinnél el. Nekem még miért nem? Holott valószínű ő is átment egy-két nehézségen, mire ide jutott. Persze vannak szerencsések, nem is vitatom, akik egy csettintésre teherbe esnek, de ők valahogy más világ… Nem is értik milyen ez, ha sokáig kell várakozni. (A küzdeni szót nem szeretem használni, túl negatív hatása van.) De ha például előtte nem is hallottál róla, hogy gyereket akart az a valaki aki most terhes lett, olyan váratlanul érhet a hír és csak azt gondolod magadba: na már neki is lesz gyereke.

CÉL:  Kibírni az időt!

Nyereményjáték

Szeretném ha leírnád Te hogy vagy ezzel! A hozzászólok között kisorsolom az egyik online könyvemet, amelyiket még nem olvastad >>  Az elsőt akkor ajánlom, ha nem régóta próbálkoztok, a másodikat ha lelkileg szeretnéd már könnyebben élni a napjaidat: Teherbeesés rejtelmei vagy Babateremtő Csomag .

Tehát ilyen kérdésekre várnék választ:

  • Téged zavar az idő múlása?
  • Számodra miért nehéz ezt elviselni?
  • Mi a legnehezebb neked ebben az időszakban, míg vársz a babádra?
  • Mennyi ideje szeretnétek babát?

Az hozzászólásokat május 14. hétfő délig várom. A sorsolás május 14-én délután lesz.

Tags:

Megosztás a Facebook-on

Comments (30)

 

  1. Kisgonosz szerint:

    1. Eléggé, sokszor úgy érzem repülnek a napok, és félek kifutok az időből, néha meg azt érzem nem maradok le semmiről, van még időm, ha olyanokról olvasok, akik 40 felett is szültek.
    2. Nekem vannak gyerekeim, de azért nehéz, mert már 3 éve nagyon szeretném, és nem sikerül, mert sokmindent bevállaltam érte.
    3. Azok a napok, amikor megint-és megint rájövök, hogy nem sikerült abban a hónapban….
    4. Három éve.:(

  2. magicca szerint:

    1/Igen, türelmetlen vagyok, és úgy érzem, hogy csak telik-múlik az idő, és nem történik semmi kézzelfogható..
    2/Lásd fenn
    3/Türelmetlen vagyok, és nehezen viselem a bizonytalanságot, hogy nem tudom mikor lesz, és lesz-e egyáltalán babám. Nehéz megtalálni azokat az orvosokat, akiben maximálisan megízom, eldönteni, hogy mi a helyes út (lombik, vagy még spontán próbálkozás, ez az orvos, vagy az).
    4/ 15 hónapja próbálkozunk

  3. Gabi szerint:

    Kedves Mindenki!

    3 éve próbálkozom teherbe esni, miközben egy méhen kívüli terhességem is volt. Imádkoztam hogy spontán sikerüljön végre, erre sikerült… de hol szeretett volna maradni a baby? A petevezetőben. Azért a Sorsnak/Istennek/Universumnak, szóval valakinek elég fekete humora volt. Így már azért imádkozom hogy mielőbb, egészséges kisbabám szülessen :) (Remélem így már elég pontos a kérés)
    A legrosszabb a bizonytalanság, és a tehetetlenség érzése. És hogy miért történik ez? Más meg a 3. abortuszára megy… Ez tök nehéz!

  4. Noémi szerint:

    1. Ahogy telik az idő, egyre könnyebb elviselni, hogy megint nem sikerült, pedig minden porcikámmal egyre jobban szeretném már legalább a pocakomban tudni a babánkat. Lelkileg egyre jobban viselem – másokkal ellentétben – és egyre nyugodtabban várom a nemvárt napját. Magam se értem, miért..
    2-4. Azért nehéz elviselni ezt a várakozást, mert már legalább 10 éve úgy érzem, hogy babát szeretnék, régóta vágyom már rá, férjem viszont több, mint 2.5 éve érzi úgy, hogy végre apa szeretne lenni.. azóta próbálkozunk, egyelőre sikertelenül.
    3. Az a legnehezebb, amikor ismerősök, akik nem tudják, milyen helyzetben vagyunk, faggatóznak és turkálnak a magánéletünkben. Ugyanakkor azt is az élet egyik legnagyobb igazságtalanságának tartom, hogy mások sorra mennek abortuszra, míg mi mindent hajlandóak vagyunk megtenni egy egészséges babáért.

  5. Ancsa szerint:

    Sziasztok!
    Mi 4 éve próbálkozunk.
    Nekem még nincs gyermekem 35 éves vagyok és nagyon elkeseredett és igen zavar hogy ilyen gyorsan megy az idő.
    Másnak 35 évesen van már 3 gyermeke.
    Körülöttem rengeteg most a kismama és olyan jó látni hogy boldogok.Éppen egyik ismerősöm mondta hogy kislányt szerettek volna és én oda válaszoltam neki hogy nem mindegy mi lett örülj a kisfiúnak is, más örülne neki hidd el!
    És ők ezt nem tudja átérezni amin mi keresztül megyünk!!
    Nagyon várom az időt hogy milyen anyának lenni!
    Mi csak az inszeminációig jutottunk mert lombikra nincs pénzünk :( de lehet hogy nem is baj mert én bízok a spontán teherbeesébe.
    További szép napot mindenkinek!!!!

  6. Niki83 szerint:

    Sziasztok!

    5 éve próbálkozunk. Az idő múlása akinek ennyire vágyik valamire, mindenkinek rossz. Ami nagyon nehéz, hogy minden nap próbálj meg pozitív maradni, és szüntelenül reménykedj…..Na meg persze a környezetedben lévő várandósságok, főleg ha legbelül tudod, hogy te ezt vagy azt nem így csinálnád és az a legnagyobb álmod, hogy egy új életnek értékrendet taníts alapirányokkal és aztán lásd, hogy mindazokból amiket próbáltál átadni, hogy alakult ki egy önnálló kis jellem. Szintén nehéz, hogy a párkapcsolat se szenvedje el mindezeket, hanem csak még inkább erősebbé tegye, mert lássuk be akármennyire is mellettünk áll a párunk és egy nagy hatalmas, közös álmunk van azért vannak időszakok amikor nehéz… nehéz hogy ne legyenek rossz, negatív gondolataid. És bizonyos napokon az a legnehezebb, hogy mindig hidd, az út végén ott vár a boldogság, egy baba, és épp olyan az egész, amilyenről már oly gyakran álmodtál…….
    A lányok akik hasonló cipőben vannak mind egytől-egyig óriási harcosok, küzdők éppen ezért lesz meg mindenkinek a “jutalma”, mert így kell lennie……

  7. Csilla szerint:

    Sziasztok!
    Mar mi is lassan ket eve, hogy probalkozunk, 3 eve vagyok ferjnel. A nyaron leszek 43, s mar nagyon vagyom egy kisbabara. Ezidaig ez nem sikerult sajnos, azert meg nem adom fel a remenyt, hiszen egyre tobben szulnek negyven felett, sot mar hallottam olyanrol is, aki 5O vagy 6O felett is szult. A pszichologusom is mondta, hogy probaljak ne aggodni, hogy meg nem jott ossze, mert az csak rosszabb, de nem konnyu, mivel en mar gyermekkoromban is arra keszultem, hogy egy futballcsapatnyi gyermekem lesz. Sajnos a tarstalalas is eleg nehezen jott ossze, ezert nem tudtam korabban vallalni babat.
    Hogy az ido muljon, hat elfoglalom magam a hazimunkaval, meg az irassal, verseket, novellakat regenyt irok, mar tini korom ota.
    Szep napot kivanok es boldog babavarast mindenkinek!)))

  8. Zsu szerint:

    Sziasztok!

    1./ igen, rettenetesen zavar, amit néha nagyon nehezen viselek.

    2./ egyrészt azért nehéz elviselni, mert már nagyon régóta szeretnénk, másrészt körülöttünk folyamatosan babát vár valaki, harmadrészt mindig emlékeztetnek rá ilyen-olyan megjegyzésekkel, hogy már időszerű lenne és húzzunk bele…

    3./ a legnehezebb az, hogy türelmes legyek, hogy ki tudjam várni a mi időnket és ne menjen rá se a házasságunk, se más. Ne ez legyen mindig a központi téma, hiszen más szépség is van az életünkben. Aztán időszaktől függően nehéz (vagy könnyebb) kifelé mosolyogva gratulálni másnak az örömhír hallatán. Tudom, hogy eljön a mi időnk is és akkor lesz meg annak az ideje, hát ezt is nehéz sokszor elfogadni.

    4./ 6 éve

  9. kcalb szerint:

    Sziasztok!

    1,Noss eddig nagyon zavart az idő de most úgy érzem magamat,hogy végre jó orvost választottam és ez megnyugtató.Így az idő már nem annyira lényeges.

    2,Eddig nagyon rossz volt,hogy szinte mindenki aki körülöttem van az már babázik.

    3,Mint az első részben írtam jó orvoshoz kerültem,bár mivel szervi problémám van-egy vesém- így most urológiai konzultáció is kell,hogy a babát ki fogom-e tudni hordani.Erre júniusba fog sor kerülni és félek tőle,hogy akár nemet is mondhat.

    4,5 éve

  10. Ilona szerint:

    Nagyon sokáig zavart, most jutottam el odáig, hogy kisebb dogoknak is örülni tudok.
    Ahogy nő a születénapok száma, most múltam 39.
    Volt 3 inszeminációnk, és 2 lombikunk, a lombik beültetés utáni időszak nagyon nehéz volt, most kezdjük a 3 lombikot, tavaly szeptember óta vártunk erre, úgyhogy már attól boldog voltam, hogy kezdhetünk.
    7 éve

  11. Mona szerint:

    1. Ebből a szempontból igen zavar, mert a biológiai óra véges.
    2. A sikertelen próbálkozásokat.
    3. A remény fentartása.
    4. 4 éve

  12. HERI szerint:

    KEDVES SOSRSTÁRSAK!

    SOKAT BONCOLGATOM ÉN IS AZ IDŐT,MOST IS GONDOLKODNOM KELL MIKOR IS TÖRTÉNT AZ ELHATÁROZÁS A PÁROMMAL HOGY MOST MÁR JÖHET A GYERMEK.5 ÉVVEL EZELŐTT KERÜLT SOR AZ ELSŐ INSZEMINÁCIÓMRA.IDÉN LESZEK 40 ÉVES.ENNYI IDŐSEN NAGYMAMÁMNAK MÁR 2 UNOKÁJA VOLT,ANYUKÁM ENNYI ÉVESEN MÁR ÖZVEGY ASSZONY VOLT 1 GYEREKKEL.PRÓBÁLOM LAZÁN KEZELNI A KÉNYES TÉMÁT ÉS VICCESEN ÚGY SZOKTAM MONDANI,HOGY ÉN TRENDI VAGYOK ,MINT A CELEBEK ÉS 40 FELETT LESZEK ANYUKA.IDÉN MÉG 2 LOMBIKOT TERVEZTEM EGY NŐGYÓGYÁSZATI SZANATÓRIUMOT ÉS HA EZUTÁN SEM TÖRTÉNIK MEG A CSODA AKKOR IS LESZ GYERMEKEM!LASSAN DE BARÁTKOZUNK A PÁROMMAL AZ ÖRÖKBEFOGADÁSSAL IS.PSZIHOLÓGUS SZERINT IS ELÉGGÉ LESZŰKÜLT A TUDATOM A BABAVÁRÁSRA,DE SZERINTEM ENNEK ITT IS VAN AZ IDEJE.20ÉS 30ÉVEM KÖZÖTT MÉG NEM VOLT MEG A PÁROM ,30-40 KÖZÖTT ORVOSTÓL ,TERMÉSZETGYÓGYÁSZIG,KINEZIOLÓGUSON ÁT AKUPUNKTÚRÁIG MEG VOLT SOK GYÓGYÍR.MA IS NAGY ÉRZELMEKET VÁLT KI BELŐLEM EGY KISBABA KÖZELSÉGE ÉS EGYRE JOBBAN MÚLIK EL AZ ÖNVÁD BELŐLEM.
    9 HÓNAPOT SZERETNÉK BABÁVAL A POCAKOMBAN KÉRNI A NAGY MINDENHATÓTÓL ÉS EGY EGÉSZSÉGES ÉLETET A GYERMEKEMNEK AKKOR KIEGYEZZEK EZZEL A SOKSZOR EMLEGETETT HOL JÓ,HOL ROSSZ IDŐVEL!

  13. Beus szerint:

    1, Nagyon zavar az idő múlása mivel most töltöm nemsokára a 35!
    2, Mert mar nagyon régóta várunk rá és minden vagyunk hogy végre megtörténjen!
    3, A legnehezebb a türelem és az ezzel járó minden hónapos negatív eredmény!Amit borzasztó elviselni! Nehéz minden hónapban a párom keserű ábrázatát látni és végig nézni mindemellett hogy más nőknek szépen gombolyodik a pocakja!Minden hónapban marad a megszokott remény amit mar tényleg nehéz kontrollálni!Es meg sok mindent irhatnek de akkor talán az egész oldalt betoltenem!
    4, Mar több mint 2 éve! És hétfőn megyünk pont sperma vizsgálatra!:)

  14. Juharszirup szerint:

    Sziasztok,

    az idő tényleg egy örök misztérium, mindig változik, néha nekünk kedvez, máskor pedig ellenünk dolgozik. Nehéz kiismerni, és főleg befolyásolni. Emlékszem arra a pillanatra, amikor eldöntöttük, hogy készen állunk a babára, úgy éreztem, hogy kinyílt előttünk egy végtelen és boldog dimenzió. Másfél évvel ezelőtt történt -tudom, ez szinte semmi másokhoz képest, de az időszámítás nagyon szubjektív dolog.
    Alig pár hónap van mögöttünk, de néha úgy érzem, hogy azóta többször fenekestül felfordult velünk a világ. Kaptunk fájdalmat, elvesztettünk egy édesanyát, veszekedtünk és sírtunk. De mindvégig nagyon és egyre jobban szerettük egymást, a családunkat és a barátainkat. És olyan sok mindent kaptunk a babától, pedig még meg sem született.
    A kezdeti türelmetlenségem alábbhagyott, mert felismertem, hogy fel kell dolgoznom sebeket és magam mögött kell hagynom a lelki akadályokat -ha ezt nem teszem, akkor fejre is állhatok, de a gólya el fog kerülni. Megtanultam türelmesnek lenni. Megtanultam megosztani a nehéz pillanatokat a családunkkal és a barátokkal és az ő szeretetük meglepően erőssé tesz, amikor magamban elgyengülnék.
    A babánk itt van velünk, szeretettel gondolunk rá mindennap, és beszélgetünk róla sokat. Ezzel együtt pedig élvezzük egymást és a mindennapokat. Utazunk, sportolunk, finom borokat iszunk a finom, átbeszélgetett vacsorák mellé, este pedig összebújunk alvás előtt. A baba sokkal felnőttebbé tett minket, és a kapcsolatunkat. Sok minden fontosabb most, mint korábban és sok minden kevésbé fontos már, ami korábban számított. Meg kellett érnünk a szülőségre.
    Most már az idő sem ellenség, sőt… tudom, hogy lesz babánk, ezért most nem számít, hogy mikor érkezik. Egy hónap vagy egy év: jönni fog. És ha itt lesz, már úgysem számít, hogy mennyit kellett várni rá.

    Mindenkinek türelmet és tündéri kisbabákat kívánok!
    Szeretettel,
    Juharszirup

  15. Kisvirág szerint:

    Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen… – nem is tudom, mi a jó szó rá…. – embert próbáló. Pontosabban asszonyt próbáló. :-)
    37 éves vagyok, két éve házas. Valójában én sokkal régebb óta, de ténylegesen két éve várunk a babánkra.
    Tudom, hogy másokhoz képest ez még nem sok idő, de nekem mint egy örökkévalóság. Iszonyú türelemjáték, és közben próbára teszi a kapcsolatot is.
    Mégis úgy érzem, most válok igazán nővé. Valószínűleg meg kell tanulnom, meg kell tapasztalnom, mit jelent igazi “asszonytársnak” és anyának lenni.
    Persze nekem is egyre rémesebbek azok a két hetek.
    Amikor a 25, 26. nap környékén elkezdem figyelni magam: “Á, nem ez nem az görcs, csak biztos valami rosszat ettem…” “Aha, mintha most hányingerem lenne…” “Hű, milyen érzékeny vagyok a szagokra…” “Igen, mintha feszesebb lenne a mellem…”
    Aztán jön a keserves valóság a 28. napon…
    Hiába próbálom tartani magam, sírok. Már megint eltelt egy hónap. Már elmúlok 38 is, mire szülni fogok… Igen, zavar az idő múlása, hiába is vigasztal nagyon kedvesen a férjem: “Ugyan, hisz olyan fiatal vagy még!”
    Aztán a szomorúság után jön a düh. Haragszom a világra, magamra, a férjemre. (Ez a férjpróbáló nap :-).
    A legrosszabb, ha éppen üzleti útra utazik aznap. “Még csak ki sem dühönghetem magam!” :-)
    Aztán a második napon elkezdem újraépíteni magam a romjaimból. Szövöm a terveket és számolgatok. Mit teszek majd másképp a következő hónapban.
    Újabb ciklus, újabb esély, újabb remény.
    Miközben minden hónapban összeomlik a világ, minden hónapban újra épül. És ez benne a csodálatos. Épül, és egyre teljesebb lesz, és tudom, hiszem, hogy hamarosan teljes lesz.
    Tudom, mert nem tette volna a Jóisten a szívembe az anyaság iránti mérhetetlen vágyat, ha nem akarná megadni ezt nekem. Csak meg kell értenem, hogy az én időszámításom más mint az övé. És hinnem kell, hogy Ő jobban tudja, mint én, mi a megfelelő időpont.
    Anya leszek, tudom. Mert erre készülök évek óta.
    Csak bizonyára még van mit tanulnom… :-)

  16. BK77 szerint:

    Kamaszkoromban úgy gondoltam, hogy 25-26 évesen már gyermekeim lesznek, férjem, és egy szép házban fogunk élni. 25 évesen azt gondoltam, hogy 35 éves korom után már nem fogok gyermeket vállalni. ha addig nem sikerül, akkor már nem is fog. Idén töltöttem be a 35. évemet, és ismét újra kellett gondolnom a határaimat és az időmet…
    Rá kellett jönnöm arra, hogy a várakozás, a felkészülés bizonyos dolgok eléréséhez az életem fontos része. Az is felmerült bennem, hogy talán ez az én nagy feladatom: kivárni, türelmessé válni, és a felkészülés idejét minél hasznosabban tölteni.
    A férjemmel teljesen más tempóban éljük az életünket. Én az életünk történéseire, feladataira gyorsan reagálok, időnként az az érzésem, hogy helyrehozhatatlanul lemaradok, ha nem reagálok időben. A férjem megfontolt lassú és nyomatékos. Olyan, mint egy gőzmozdony: lassan indul el a feladatok felé, de ha elindult nehezen megállítható, és legyűri az akadályokat.
    Ebből láthatjátok, hogy eddigi közös életünk tele van a türelem és a türelmetlenség kettősségével. Én mindig várok valamire… 14 év boldog együttélés után erősítettük meg kapcsolatunkat házassággal, és 5 éve próbálkozunk a gyermekvállalással. A férjem ebben a kérdésben is egy kicsit lassabb, mint én, neki tovább tartott, míg elhatározta gyermeket szeretne. Mostanra jutottunk el oda, hogy meddőségi központ szakembereinek a segítségét kérjük…
    Én szaladnék, és türelmetlenül várom a gyermekünk érkezését, de tudomásul veszem, hogy várnunk kell rá, és tisztában vagyok vele, hogy a várakozás, a felkészülés megérlel bennünket.
    Érett szülőket kívánok az érkező gyermekenek! :-)

  17. Edit szerint:

    Sziasztok,
    Én még sosem írtam ide… Nos a válaszaim:
    1.: Az idő múlása nem zavar, inkább félelemmel tölt el. 35 éves vagyok még max. 10 évig merném bevállalni a szülést.
    2.: Azért nehéz, mert a környezetem megnehezíti… egészséges embereknek érthetetlen, hogy mi az amikor olyan tehetetlennek érezzük magunkat, minden hónapban csak várni és várni..
    3.: Legnehezebb a türelem.
    4.: 16 éve próbálkozunk… sokmindenen átmentünk már, de nem adjuk fel.

  18. Andi szerint:

    Sziasztok!
    33 évesen néha eszembe jut, hogy én ezt nem így terveztem. Van már egy kisfiam aki nem éppen jókor jó helyre született, de nem bántam meg, mert imádom. Sok mindenen keresztül mentünk együtt és sok mindent végig kellett gondolnom mit is akarok az élettől még. Akartam egy csodálatos társat. Megkaptam. Remek apja a fiamnak és csodálatos társam. Eldöntöttük hogy elég érett a kapcsolatunk jöhet a közös bébi, de a bébi várat még magára. Találtam egy orvost akiben megbízok és már ez sem semmi ezekben az időkben. Hónapról hónapra nehezebb a várakozás, főleg hogy a barátok ismerősök is mindíg rosszkor jönnek a kérdéseikkel. De mindenkinek azt ajánlom ne legyen türelmetlen. Olvasson sokat főleg a “Vonzás törvényével” kapcsolatban és rá fog jönni, milyen sok minden múlik az elme hatalmán. Sokat segített hogy türelmesebb legyek és érettebben tudjam majd fogadni a csodálatos kis babámat!
    Még alig próbálkozunk 1 éve, úgyhogy tudom én még kispályás vagyok, de azt ajánlom mondjunk először is köszönetet azért amink van és próbáljunk meg másképp gondolkodni és higgyétek el ha mást nem is de a várakozást megkönnyíti! Sok szeretetet és mielőbbi babásodást mindenkinek.

  19. Rita szerint:

    Sziasztok!

    Én most épp rossz periódusban (ciklus eleje) vagyok, lent a gödör alján, a hitem fogytán, az idő ellenem van, nem velem, és beláthatatlan az előttem álló út. Zavar az idő múlása, mert a sikertelenséggel szembesülök hónapról hónapra.
    A ciklusom másik periódusában szokott a helyzet jobb is lenni :-)
    5 éve próbálkozunk, 34 múltam.
    Az elmém átállításán én is dolgozom, de ilyenkor apatikus vagyok, és nem megy olyan jól a pozitívkodás. Mindenkinek sok egészséges babát kívánok!

  20. Zsuzsi szerint:

    Édesanyám 18 évesen szült engem, az öcsémet 21 évesen, nem bánta meg.Én úgy terveztem 25 évesen férjhez megyek és útánna jöhet is a baba,de sajnos már 5 éve próbálkozunk,hiába és úgy érzem lassan kifutok az időből.Tudom van aki 35-40 évesen mondja ezt.A környezetemben lévők akik velem együtt kezdték szövögetni terveiket a babáról mármindenkinek sikerült, én vagyok az egyetlen akinek még nem.
    Persze nekem is egyre rémesebbek azok a két hetek.
    Amikor a 25, 26. nap környékén elkezdem figyelni magam:mintha most hányingerem lenne, milyen érzékeny vagyok a szagokra, mintha feszesebb lenne a mellem…
    Aztán jön a keserves 28. nap, amikor rájövök,hogy megint nemsikerült…
    Majd elkezdem újraépíteni magam, szövöm a terveket, számolgatok, mit teszünk, csinálunk majd másképp a következő hónapban.
    Újabb ciklus, újabb esély, újabb remény.
    Az még a legnehezebb, amikor ismerősök, akik nem tudják, milyen helyzetben vagyunk, faggatóznak és sajnos ez egyre gyakoribb és már nem tudok nekik mit mondani.

  21. sheila szerint:

    Sziasztok!

    Alig 1 éve lesz május végén, hogy először osztottam meg Veletek életünk nagy fájdalmát: elvesztettük Manócskát, aki “nem akart megszületni..!”
    Az azóta eltelt 11 hónapban még 2 babát elvesztettünk, legutóbb ápr.6-án. Nem vagyok fiatal ( a héten 42 leszek), s nem keveset kivettek belőlem a babák…, de semmit nem bánunk!!!!!
    A legközelebbi próbálkozás (ami egyben az utolsó is lesz :( ) augusztusban.
    Addig vánszorog az idő, bár a mindennapos gondok és megoldásra váró problémák kitöltik mindennapjaimat.
    Egyenlőre az is foglalkoztat, hogy miután veszélyes munkahelyem dolgozom, júliustól egyáltalán munkám legyen!!!!!
    De higgyétek el Nekem ( 2 nagy lányom van!) egy gyermek minden várakozást, könnyet, fájdalmat és kínlódást megér!!!!!
    S ami a legnagyobb igazság: nem biztos, hogy teherbeesni a legnehezebb!
    Azt az apró kis életet meg is kell tudni tartani, meg kell szülni, s nem utolsó sorban: fel kell nevelni, úgy, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, s egészséges, kiegyensúlyozott, boldog felnőtt váljék belőle.

    Sok sikert és kitartást kívánok minden babázni vágyó nőtársamnak!!!!

  22. Erus szerint:

    Téged zavar az idő múlása?
    Számodra miért nehéz ezt elviselni?
    Mi a legnehezebb neked ebben az időszakban, míg vársz a babádra?
    Mennyi ideje szeretnétek babát?

    Az idő annyiban zavar, hogy a párom 17 évvel idősebb mint én (én 34 vagyok) és bár jó egészségi és fizikai állapotban van (hál istennek a szülei is ilyenek), de azért a babát fel kell nevelni és ugye ez nem pár év :D
    Sajnos már volt egy terhességem ami a 8. héten ért véget, mert nem volt szívhangja a picinek. Azóta azon morfondírozok mit kellett volna másképp csinálni?
    a legnehezebb az, hogy MIÉRT nem jön már amikor első próbálkozásra 4 hónap alatt sikerült. Összességében pedig 1,5 év telt el, de próbálok türelmes lenni, csak néha annyira elkeserítő a helyzet.

  23. admin / Renáta szerint:

    A sorsolás eredményeként “sheila” nevét húztam ki. Gratulálok neki!

    E-mailben meg is kapta az online letölthető Babateremtő Csomagot. :)

  24. admin / Renáta szerint:

    Köszönöm hogy ennyien megosztottátok a történeteteket és érzéseiteket velem és a többiekkel.
    Csak páran írtatok, pedig sokan vagyunk, csak ezt az oldalt napi 500-an olvassák és a hírlevelet 3500-an kapják meg jelenleg.

    Mindenkinél eljön az idő…..

  25. Roni szerint:

    Lányok,
    tényleg mindenkinek eljön az idő! Ez legyen a szemetek előtt!
    Én is ott voltam ahol ti, pontosan ott…., és higyjétek el ez egy szempillantás alatt meg fog változni!
    És bár emlékszem én is minden percére a hosszú várakozásnak, az elkeseredésnek, a féltékenységnek, a dühnek, a rossz gondolatoknak, a szomorúságnak, a vígasztalhatlan sírásnak a fürdőszobában, ….de minden annyira más fénybe került amikor várandós lettem és aztán amikor megszületett a kislányom. Minden értelmet kapott! A hosszú várakozás is. Tudom hogy más anya lettem amiatt amit átéltem.
    Tudom hogy nálatok is célja van a várakozásnak, de meg lesz az eredménye, megéri.
    Szerencsések lesznek a babák akik hozzátok születnek.
    Fel a fejjel! Legyek én jó példa. Veletek is ez fog történni.
    Ölellek beneteket!
    Roni

  26. Doloka szerint:

    Sziasztok,

    Egyetertek Ronival. Nekunk is nehezebben jott ossze a baba, de a hosszabb varakozas turelmessebbe tett. Biztos vagyok benne, h elobb vagy utobb hozatok is bekopogtat a golya es pont akkor mikor nem szamitotok ra. Ez nalunk is igy volt. A nogyogyaszom javaslatara a peteeres utan (peteeres serkentot szedtem azelott) 10 napra terhessegi hormont neztek verbol es vissza kellett volna menjek ujabb vervetelre a 12-ig napont. Mivel az elso meres utan nagyon alacsony volt a hormon szint, a masodikra nem mentem el es egy delutant vegigbogtem. Aztan masnap belenyugodtam es vartam a mensit, h tovabb lephessunk. Csak az 5-ik het vegen mertem tesztelni. A fiam lassan 2 eves. Drukkolok nektek es remelem nehany honap mulva (testvert tervezunk) egyutt olvassuk a blog folytatasat ami mar a terhessegrol szol ;)

  27. Szofi szerint:

    Szia Reni,
    a cink és szelén szintet nézték nálatok a dokik?
    mindkét félnél nagyon fontos állítólag a fogamzáshoz,nálunk ez volt a gond, a málnalevéltea is segített.
    Szép vasárnapot,
    Szofi

    • admin / Renáta szerint:

      Szia, nem nézték.
      A szelént szedem egyébként most 3 hónapja, a cinket nem.
      Lehet még erre is sor kerül, hogy ezeket megnézetjük.
      Köszi a tippet!
      Nektek gratulálok! Bár nem tudom most mekkora a baby. :)

  28. ibolyka szerint:

    sziasztok! Mi már 4 éve probálkozunk és mint hiába :( tudom hogy most bolondnak néztek majd de még csak 18éves vagyok de anyira szeretnék már egy gyereket és igen sok nöket és lányokat irigyelek mert 15 éves lánynak már a 3 gyereke van és én it vagyok és még nem vagyok anya hiába akarjunk,probálkozunk de hát majd egyszer remélem hogy lehet sziasztok :)

Leave a Reply

© Orsted Theme Copyright WPCorner

Find Wordpress Themes at WPCorner | Theme Sponsored by Cowboys Tickets