Mikor eldöntöd, hogy babát szeretnél még nem is gonodood, mennyi mindenen kell keresztül menned, mire sikerülni fog. Persze jó esetben tartozhatsz a szerencsések közé is akiknek fél éven belül sikerül.
Az elején még azt gondolod: óóó én biztos nem fogok azok közé a tucatnyi ismerőseim közé tartozni, akik talán évekig is próbálkoznak mire sikerül. Sőt a legelején én is azt hittem, hogy már az első hónapban repülni fogok a boldogságtól, mert már az első nemvárt mensi nem fog megjönni.
Az első pár hónap még valahogy elviselhető, ha nem sikerül a teherbeesés. Fél év után viszont már kezd az emberben motoszkálni a gondolat, hogy valami nem lehet rendben. Aztán előbb-utóbb jönnek a vizsgálatok és kiderül, hogy hol is hibádzik a rendszer. Viszont az is előfordulhat hogy nem találnak semmit, és talán ez a rosszabbik eset, mert akkor nem tudod, hogy mi az amin javíthatsz. És sajnos minél idősebb vagy annál kisebb % az esélye a sikeres teherbeesésre, és annál több esélye van a rendellenességek kialakulásának. DE nem akarlak megijeszteni távol álljon tőlem, azért ha az összes terhességet nézzük nagyon minimális ahol nem egészségesen születik a baba.
Az elején még halvány lila gőzöd sincs arról milyen összetett dolog ez a terhesség. Mennyi mindennek kell a helyén lennie ahhoz, hogy létrejöhessen az a kis lény, ami később majd bearanyozza (és néha megkeseríti, de csak finoman :)) a mindennapjaidat.
Nézzük a receptet, lelkileg hogyan is készülhetsz fel rá:
- Egy nagy kanál türelem
- Egy nagy kanál kitartás
- Egy nagy kanál nyugalom
- Egy nagy kanál megértés
- Egy nagy kanál optimizmus
- Egy nagy kanál munka és (vagy) hobbi, időeltöltés céljából nagy = legalább tengernyi :)
Hello!
Én stresszes vagyok a munkahelyem miatt, mert tudom, hogy káros az egészségemre, és csak úgy lehet ezt kiküszöbölni, hogy táppénzen vagyok. A harmadik vetélés után, hosszú lelki csaták után ezt meg is léptem. Itthon maradtam, és most a 11. héten tartok!! De rossz érzés lógni a munkából, és táppénzen élni, mikor és 10 éve halálra dolgozom magam. Rossz volt odaállni a főnök elé, hogy bocsi, de nem jövök vissza, csak kb ha szültem 2 gyereket..
Ebből adódik, hogy stresszes vagyok a pénz miatt is. Aggódom, hogy mit gondol a környezetem. Stresszel, hogy egészséges lesz e a gyerekem, mivel a számtalan problémám miatt rengeteg komoly gyógyszert szedetnek velem.. Az lenne a csoda, ha tudnék kicsit örülni is a terhességnek. De nem merek!
Szia!
Én stresszelek,mert gyerekoromban kaptam életmentő injekciót azt mondta a nagymamám is,hogy lehet azért nem jön össze a baba, meg a nőgyógyászom azt mondta össze zsugorodott a méhem a fogamzásgátlóktól,és emiatt nagyon nehezen fogok teherbe esni.Meg bennem van a félsz hogy öreg leszek már a gyerek neveléshez mire teherbe esek,anyukám meg állandóan azzal zaklat,hogy mikor lesz már unokája….Nagyon szeretnék már kis babát!!!Ajánlotta a barátnőm menjek kineziológushoz mert ő feloldja az e fajta stresszt…
Sok feszültséget jelent, hogy a család és az ismerősök mindig érdeklődnek, nincs még semmi? És 7 hónap próbálkozás után én is elkezdtem aggódni, hogy talán van valami baj, vagy lehet hogy nem is akarom igazán, tudat alatt.Így ez még jobban stresszel.És nem tudom, hogyan változna meg az életem, ha pedig tényleg sikerülne, nagyon sok a kérdőjel…Ja, és nem tudom mennyire számíthatnék a páromra, akire eddig sokszor nem lehetett…
Egy ügyfélszolgálaton dolgozom, ahol a problémás ügyfelek stresszelnek, továbbá a közel 1,5 éves sikertelen próbálkozás is egy nagy stresszforrás. A kedves ismerősök is folyamatosan faggatnak, és rettentő nehéz póker arccal válaszolni a tolakodó kérdéseikre…
Kedves Renáta!
Mig volt munkahelyem a főnököm idegesitett folyton folyvást most jelenleg nem dolgozom a párom rengeteget dolgozik mikor haza jön fáradt mivel fizikai munkát végez de van mikor hétvégén is és mikor haza jön nincs már rám energiája. De szerinte.akorkülömség is közre játszik 49 én 30 leszek novemberbe Remélem azért egyszer talán sikerül. Most emiatt vagyok feszült
Köszönöm Mariann
Alapvetően stresszesebb típus vagyok, sokszor túl gondolom, túl bonyolítom a dolgokat, ezért nehezen tudok ellazulni, mindig úgy tanultam az álmainkért meg kell dolgozni. Ez év márciusában egy spontán vetélés következtében rá kellett jönnöm, hogy az akkori munkahelyem a stressz is közre játszhatott a vetélésben. Munkahelyet váltottam, egy nyugisabbra, pár hónapig jól ment minden, de most megváltoztak a körülmények, nagyon sok munkát borítottak ránk, amik határidősek, fontosak, azonnal is késő, és kevesen is vagyunk rá, de segítséget a kérés ellenére sem kaptunk. Sok olyan feladat van, amit még nem látok át, és félek, hogy nem tudom megoldani, hogy kicsúszunk a szűk határidőkből. Erre és a sikertelen teherbeesésre most nagyon sok energiám elment, újra munkahelyet váltani, pillanatnyilag nincs lehetőségem, és energiám,elég csélcsapnak is néznék ki. Próbálok alternatív módszereket, hogy ne legyek görcsös: akupunktúra, virágterápia, reiki, mozgás, de még egyik módszer sem hozta meg a gyümölcsét.
Nekem is elég stresszes a munkahelyem, sajnos nem tudok és lehetőségem sincs változtatni rajta. Az utóbbi 2 hónapban mindenféle egészségi problémám akadt, ami nagy valószínűséggel a stressznek volt köszönhetően. Én is akupunktúrára járok, meg csinálom otthon a gerinctornát – mivel sérvgyanús vagyok – hetente kétszer, ill. heti 1-szer lazító kazettát hallgatok, meg gyógynövényes teákat iszom. Kicsit el vagyok keseredve, mert ez a sok minden “ráment az epémre”- eddig jókat ettem, de kb. 1 hónapja nem tudok rendesen enni, mert begörcsölök és rosszul vagyok. Most próbálják kivizsgálni, hogy mi lehet a bajom?! Remélem semmi komoly, mert már nagyon várunk egy kisbabára, a mi szerelmünk gyümölcsére! A párom is rengeteget dolgozik, este csak úgy esünk az ágyba. Most nagy a hajrá, túl sokat követelnek tőlünk. “Hulla fáradt” vagyunk és nehezen tudom csak kipihenni magam. Pedig azt olvastam vhol, hogy egy sikeres teherbeeséshez nyugalom kell, ami nincs meg! A kezeléseken a gerincemre – túl vagyok, sokat segített, az akupunktúra meg még folyamatos további kezelések lesznek.(sokat segített ez is nekem!) _Azt hiszem túlgörcsöljük ezt az egészet, nem tudunk rá rendesen felkészülni!Mindig vmi adódik, ami nehezíti az egészet. Pedig az életünk biztosan megváltozna és teljes lenne egy gyerkőccel! Tudom nem szabad feladni, ez erőt ad, eddig sokat áldoztam rá, miért adnám fel?! Csak hinni és remélni tudok, hogy egyszer sikerül.