Álmodom?

Utoljára 34 hetesen írtam, és azt írtam: reméljük kihúzzuk a végéig. Hát nem húztuk. :)

Hallgasd közben (Youtube)

Az írásom után 3 nappal csináltattam egy teljes vérképet, amin már nem volt minden eredmény tökéletes, ahogy nálam szokott lenni, hanem már némelyik érték kezdett leromlani. De erre még a védőnő azt mondta belefér. Ismét 3 nap múlva, immár betöltött 35 hetesen, hétfői napon mentem a védőnőhöz, aki vizeletet nézett. Megjelent benne a fehérje nagyon kicsi mennyiségben. A vérnyomásom pedig kezdett emelkedni. A védőnő azt tanácsolta, ha tudok még a héten menjek el a nőgyógyászhoz, aki itt helyben rendel és nézzünk egy ctg-t. Amúgy elég lett volna csak egy hét múlva menni, 36 hetesen. Két nap múlva, szerdai napon mentem a ctg-re, mit ad isten, a vizeletem tele lett fehérjével. 2 nap telt csak el, hogy alig volt benne!!! A lábam is napról napra dagadt, picit már korábban is vizesedett, de úgy igaziból csak most kezdett ezekben a napokban, és olyan hirtelen nagy változás volt látható. A vizeletben lévő sok fehérje, a lábvizesedés és a magasodó vérnyomás miatt, amire már 2×1 Dopegytet is szedtem, beutalt a kórházba még aznap. Hát kész voltam, azt gondoltam azért kihúzzuk még egy darabig. Nagyon rossz kedvem lett, még elintéztük amit kellett a városban, hazamentünk, megebédeltünk, összepakoltunk és elindultunk a kórházba 50 km-re.

A kórházban

Ott azonnal vizeletleadás, vérnyomásmérés, vérvétel, ultrahang. Felvették az adatokat. Itt már a vizelet túrós volt a fehérjétől, a vérnyomás 180 volt. Azt mondták még a labort megvárjuk milyen lesz, ha nagyon rossz, akkor azonnal császár. ÁÁÁÁ, nem kaptam szívinfarktust azonnal!!! Be voltam tojva, mint állat! Izgultam nagyon. Végül nem annyira rossz lett a labor, így még vártunk. Ez volt szerdán. Naponta nézték a vérnyomást, 4×1 Dopegitet  és 2×1 Normodipint szedtem rá, plusz még vasat is szedtem. Minden nap reggel labor, és amíg annak eredménye nem lett meg, addig nem is reggelizhettem, vagyis a nagy vizitig nem ettem, ami 8:15-kor volt. És a kórházban – aki feküdt már bent, az tudja – hogy 5 körül van ébresztő. Úgyhogy igencsak kiéheztem mindig, mire kiderült, szabad ennem, mert nem olyan rossz az eredményem. Sómentes diétára fogtak, csakis kizárólag azt ehetettem, amit ők adtak, semmi finomság, vagy bevitt kaja. Mondhatom elég gáz volt így a kaja. Néztek uh-t is többször, sajnos a baba sokkal kisebb volt, mint kellett volna, 31-32 hetet számolt a gép, én pedig 35-36 hetes voltam. Ez mind a toxémia tünete.

Nagyon féltem mi lesz, hogy valami baja lesz a babának, nem lesz egészséges. Az idegeim már kicsit felmondták a szolgálatot, na meg persze a magas vérnyomás is jól betett. És hétfőn délelőtt  már sírtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni, annyira féltem, hogy lesz valami baj. Nem is a császártól féltem, meg nem magamat féltettem, hanem csakis a babát. Farfekvésben volt még mindig. A hétfői nagy vizit alkalmával, azt mondta a főorvos, másnapra vagyis keddre beidőzítjük a császárt. Végre valami biztosat mondtak, örültem is hogy vége lesz, mivel a bizonytalanságot nem bírom. Délután 5-kor is nézte a szülésznőm vérnyomást, hát… 200 volt, megnézte egy másik nővér, és az ügyeletes doktornő is, 200-210. Hívták az orvosom, csináltunk labort, atom rossz lett, alacsony trombocitaszám, hemaglobin, májfunkciók minden nagyon rossz. Én nem éreztem ebből semmit, nem voltam rosszul. Behívták a főorvost, aki megvizsgált, már tágultam is kicsit, így a sürgősségi császár mellett döntöttek. Ez már HELLP szindróma, a toxémia legsúlyosabb fokozata volt.

A szülés

19:40 Húúú! Telefonáltam páromnak induljon. Borotválás, beöntés, katéter, altató orvos, aki közölte, hogy altatás lesz a rossz laborom miatt, amit nem is bántam, mert már nagyon fáradt voltam. Bekötötték az infúziót. Párom pont beért mire toltak be a műtőbe 20:20-kor. Bent a műtőben mondta az altatóorvos, csak akkor fog altatni mielőtt már vágnának közvetlenül. Viccelődtünk még párat a zöldruhásokkal, éreztem ahogy a dokim bejelöli hol fog vágni, és a nagyon kedves hangú altatóorvos szólt, hogy na most fogunk aludni, és rám tette a maszkot. Egyet szippantottam, nagyon büdi volt, aztán a másodiknál már aludtam is. 2013. december 16-án, 20:40-kor megszületett Hanna, 1980 gr, 42 cm-vel. :)

Mikor felébredtem a kórteremben, elég kómásan, párom fogta a kezemet és azt hajtogatta, hogy nagyon szép baba, és egészséges és mindene jól működik. :) Kértem fájdalomcsillapítót, amitől még jobban kábultam, alig bírtam a szemem nyitvatartani, de még a képeket és a videót amiket párom csinált a babáról, próbáltam egy kis résen át megnézni. Utólag persze nem sok mindenre emlékeztem, jól be is aludtam. A babával tényleg minden rendben volt, mindene jól kifejlődött, a súlya miatt átvitték a legközelebbi olyan kórházba, ahol van koraszülött osztály. Így persze én nem láthattam sajnos.

A mozgás elég nehéz volt, másnap hajnalban már mentünk zuhanyozni a nővérkékkel. Legnehezebb volt az ágyról le-, és felkászálódni. Másnapi laborom is nagyon rossz lett, így kaptam két tasak vért. Párom másnap ment megnézni Hannát, hogy van, rendben volt minden, aztán szülés utáni 3. nap már én is átmehettem hozzá a másik kórházba, ami onnan 20 km-re van.

Koraszülött osztály

Marha jó volt, mikor ott vártuk, hogy bemehessünk, a folyosó előtt, kijött egy csecsemős nővér és mondta, hogy nincs ilyen nevű baba. Mondja párom az nem létezik, hát két napja még meg volt. Visszamegy, újra kijön, hogy nincs ilyen nevű baba. Engem már megint a szívbaj kerülgetett, úristen, mi az hogy nincs meg a baba. Amúgy is még elég gyenge voltam. Megint visszamegy, és jön, hogy jaj meg van, csak átköltöztették másik helyre. Óóó hálistennek. Beöltöztünk, bemosakodtunk, és kihozták egy kis folyosóra Hannát és a kezünkbe adták. Azt sem tudtam hogy is fogjam, nagyon meg voltam illetődve. Adtak egy cumisüveget is, hogy etessem meg. Úristen még sosem csináltam ilyet! :) Fura volt, mert kicsit idegennek éreztem, hogy még nem láttam, csak most először. De jó érzés volt etetni. :)

Utána visszamentünk a kórházba, másnap pénteken kiengedtek, így megint mentünk babázni, utána hazajöttünk, egy napot itthon voltam, hogy összeszedjem magam, és vasárnap reggel mentünk varratszedésre, majd utána befeküdni az anyaszállásra, ahol a baba is volt. 2 hetet ott töltöttünk még a babával, nagyon szépen nőtt és gyarapodott. Az ünnepeket is bent töltöttük, majd január 3-án hazaengedtek minket. Végre!!!!

Közben volt egy kontroll laborom, ez már teljesen jó lett. Már csak a vérnyomásomat kellett rendbehozni, és a vizes dagadt lábamat.

Itthon

Itthon aztán gyorsan beállt a rend, az etetések, a pelenkázás, a fürdetés. Elég fárasztó, másra nem nagyon marad idő. Tejem sajnos csak pár napig volt, az is kicsi, aztán elapadt. Talán mert ilyen nehezen jöttem én is helyre, illetve még mindig szedek gyógyszert a magas vérnyomásra. Már a koraszülött osztályon is csak tápszerrel etettem. De Hanna nagyon szépen eszik azóta is, ma vagyunk 3860 gr és 49 cm. :D

Nagyon nagy boldogság van itthon, még mindig hihetetlen, hogy ennyi év után végre lett egy kisbabánk. Olyan mintha nem is igaz lenne, rózsaszín ködben látok mindent. Ez lehet így marad örökre? :D Apa is rettenetes boldog, mindenben segít, imádja a pici lányát. :)

Végre teljesült az álmom, mi is CSALÁD lettünk!!! :))))) És ez a VALÓSÁG!!! :))))

DE JÓ HOGY ITT VAGY!

Hanna baba

[Átváltás slideshow-ra]