Az első lombik eredménye, hogy is mondjam, nem lett túl jó. A beültetés utáni 11. napon és a 13. napon pozitív lett a tesztem. Volt is kisebb fajta öröm.
Aztán rá egy napra, majd ezután folyamatosan kétnaponta negatív lett a teszt. Azért kellett ennyi tesztet csinálnom, mert miután meg volt az első negatív felhívtam a doktornőmet, és ő kérte mindig hogy két nap múlva teszteljek, hátha mégis pozitív lesz, mert volt már rá példa hogy valaki negatívakat tesztelt és mégis terhes volt.
A transzfer után 11 nappal pedig azért csináltam, mert a 10.nap annyira görcsölt a hasam, hogy teljesen bepánikoltam, hogy ennyi volt, és akkor másnap pozitív lett a teszt. Hmm. És a 13. 14. napon pici vérzés is volt. Aztán jöttek a negatív tesztek. Mensi még nem jött meg a 20. napon sem, de ezt csak az Utrogestan hormon bogyó tartotta vissza.
A beülti utáni 21.napon már behívott a dokinő egy vérvételre, ahol a HCG-m 1,5 lett. Majdnem 0. Úgy látszik bizonyos mértékű fejlődés vagyis inkább minimális elindult, de aztán abbamaradt. Mert HCG csak beágyazódáskor termelődik.
Hát ennyi, megbeszéltük hogy legközelebb az augusztusi ciklusban megyünk középidőben, és aztán jöhet a második lombik. Közben pedig megyek még egy véralvadás vizsgálatra, hátha az mutat valamit és kiderül mi a nem jó.
A lombikos érzések:
A beültetés napján és még 2-3 nap teljesen abban a hitben voltam, hogy ez sikerült. Aztán hirtelen olyan elbizonytalanodás jött rám, hogy semmit az ég világon nem érzek, már úgy sem testileg sem lelkileg ami azt mutatná hogy sikerült. Aztán olvastam egy-két fórumot ahol írták a csajok, hogy akinek sikerült szinte kétharmaduk abszolút semmit nem érzett sokáig akár 2-3 hétig sem, sőt sokan még utána sem. Ettől nagyon megnyugodtam, hogy akkor jó, nekem is ezt kell éreznem, vagyis a nagy semmit és az simán jelenthet terhességet. Egészen a 10. napig, amikor egész nap görcsölt a hasam, na mondom itt a vég. Másnap viszont 180 fokot fordult velem a világ, mikor reggel pozitív lett a teszt. Két nap múlva ismét, úgyhogy további öröm. Majd a kis vérzés, amitől szintén elszomorodtam, majd a negatív teszt a 14. napon. Aztán még háromszor kellett tesztelni, de mivel mind negatív volt, én már abszolút feladtam. A párom és a dokinő még nem, de én már tudtam hogy itt nem lesz bébi. A 21. napi vérvétel pedig be is bizonyította ezt. A bogyók abbahagyása után 3 napra pedig megjött a vérzés is.
Ahogy én látom:
Tudjátok milyen erős vagyok alapból, de ez a lombik nagyon fárasztó és nehéz elviselni. Persze pár nap és újra visszaerősödik az ember. De a sok járkálás, az injekciózás, a műtét, a beültetés, a két hét a tesztig, mikor tudod hogy picurka embriók vannak benned, a rendszeres hüvelygolyó használata (nekem: reggel 6-kor 3db, 12-kor 2db, 18-kor 2db és 22-kor 2db) és ezt a vérvétel napjáig csináltam a nega tesztig, különben a terhesség 12. hetéig kell (persze akkor nem bánnám). Szóval úgy összességében kicsit sok volt.
Ma:
Már kutyabajom, itthon vagyok mert a stressz és a hideg (hűtőház) a munkahelyemen nem tesz jót egy teherbeesésnek. Úgyhogy most nyugiban itthon vagyok, (persze itthon is dolgozok), de stresszmentesen és hidegmentesen. És ha hiszitek ha nem, most érzem azt igazából hogy érkezik az én babám…. :) /Persze nem most azonnal a napokban… :)
Hát ez nem jó hír!De nem szabad feladni.Hamarosan meg lesz az a baba.
Szia, nagyon sajnálom, ezen már én is átestem, csak annyi, hogy az első lombik után 8 hét 6 naposan történt a missed ab. műszeres befejezése. És sovány vigasz tudom, de hidd el, hogy jobb az ahogy neked történt, és nem kellett átesned egy műtéten, majd várni három hónapot és utána indulni ismét el.
Én biztos vagyok benne, hogy ez egy “felkészülés” volt nektek, és a következő ott fog maradni a helyén, erősen kapaszkodva:-) A legjobbakat kívánom!!! Egy augusztusban lombik próbálkozó:-D
Szia, tényleg nagyon erős vagy, mert, gondolom, nem volt olyan egyszerű megélni, ahogy itt olyan józanul megírtad… Csodállak a tartásodért, és forrón kívánom neked, hogy sikerüljön mielőbb, hogy egy valóságos kisbaba igazolja mielőbb az összes macerát, fáradtságot és lelki libikókát, amin keresztül mentek. Tudod, én régen, az első babám születése előtt sokszor nem értettem, mikor babáért való harcról olvastam, azt gondoltam: én persze nagyon szeretnék gyereket, de nem MINDENÁRON… Aztán megszületett a kisfiam, és mikor a kistestvért terveztük, aki sokat váratott magára, már tudtam: most, hogy látom, mi is a gyerek igazából, most már BÁRMI ÁRON szeretnék még egy gyereket. (Akkoriban találtam rád és kezdtelek el olvasni.) Neked is csak ezt tudom mondani: megéri. Minden megéri értük. Ne add fel, ha egy mód van rá. Drukkolunk értetek.
Nekünk az 1. lombik után tabutéma lett ez az egész procedúra (nem miattam),pedig orvosilag természetes úton nem lehet gyerekünk, csak mesterséges úton. Némán imádkoztam kitartóan, sokszor álomba sírva magamat… Akkor nehezen éltem ezt meg, ma már hálát adok érte, hogy nem folytattam tovább a lombikos kezeléseket(pedig én nagyon akartam volna),mert pontosan egy évre a beültetés napjától tudtam meg , hogy spontán áldott állapotba kerültem. Gyönyörű, problémamentes terhesség után született meg a legkiegyensúlyozottabb baba a világon, aki azóta már 5 éves nagylány! Két éve újra elindultunk a pokoli úton, hogy lehessen kistestvére… Most hagytam abba, mert testileg-lelkileg teljesen felőrölt a sok gyógyszer, a rengeteg járkálás az orvoshoz, a havonta megélt kudarcok, s akkor a pénzt még nem is említettem…20kg-ot fogytam 3 hónap alatt, a gyógyszer mellékhatásaként a depresszió egyre inkább kezdte elfoglalni a gondolataimat, pedig hangsúlyozom, hogy rendkívül optimista, pozitívan gondolkodó ember vagyok. Szóval, már nem megy a mindenáron…Igaz, sokan mondhatnák, hogy ne legyek telhetetlen, már van legalább egy tündérkénk, de mikor mindenki azt kérdezi, mikor jön a testvérke, vagy nem akarunk több gyereket?,akkor összeszorult gyomorral érzem, legjobb lenne elmondani, mennyit tettem már meg azért, hogy nagy családom legyen, de nem sikerült!!! Persze az ember mosolyogva elüti valahogy a választ…Bocs, hogy ilyen sokat írtam, de talán jelent neked is valamit, ha át tudod engedni ezt az egész ügyet a Mindenhatónak (ez a legnehezebb, tudom), mert Ő tudja, mit, mikor, miért…
Kedves Reni, nagyon drukkoltam neked, őszinte sajnálatom, hogy így alakult!
Biztos vagyok benne hogy a próbálkozások majd meghozzák a várva várt eredményt és akkor te leszel a világ egyik legboldogabb anyukája!
Köszönöm, hogy ilyen részletesen leírod az élményeidet ezzel is erőt és kitartást sugárzol minden olyen párnak, akik hasonló helyzetben vannak! Baráti szeretettel egy sorstársad!
Szia,nagyon sajnalom,hogy nem sikerult az elso beultetes de biztos vagyok benne,hogy kovetkezoben sikerulni fog,szerintem is hinni kell benne es osszejon.Sok erot, kitartast es egy sikeresebb beultetest kivanok.
Igazán sajnálom, hogy nem sikerült az első.
Tudom mit élsz át! Én is az elsőbe úgy mentem bele, hogy ez tuti és nagy csalódás volt hogy nem. Én több mint 1 évet vártam amig újra belevágtunk, mert én igy éreztem jónak. Bár a férjem minden hónapban érdeklődött!
A másodikba is úgy kezdtem bele mint az elsőbe, nekem fagyasztott babákat ültettek vissza. sok gyógyszer nem kellett szednem. de az sem jött össze.
Én ki akartam hagyni 1 hónapot, mert nem szerettem volna ha skórpió babám születik, de valamiért a férjem és a sogornőm unszolására elmentük a dokihoz, aki közölte, hogy nagyon jó a nyálkahártya, nos beadtam a derekam, és most vagyok 20 hetes áldott állapotban.
Ráadásul szegény fagyasztott 4 babából csak 2 volt alkalmas beültetésre, és az a kettő is csak 50 %-ra jöttek vissza. A doki azt mondta, hogy 1 % az esélyünk. Nos, akkor ott nem volt kérdés.
Amít átéltam a következő nap, hogy szinte már fel is adtam, mert mi is az én esélyem gondolattal, de akkor este jött egy gondolat. Én szeretnék olyan anyát, aki foggal körömmel ragaszkodik hozzám és nem is nézi azt, hogy én mit akarok? nos nem. És végig gondoltam az előző napot, hogy 2 órán keresztül, amig ki nem derült hogy jók a babák, addig csak imádkozni tudtam, ha én akkor úgy kellett volna hazajönnöm, hogy nem történik beültetés, én lehet összeomlok. És fordult velem a vilád, Hálás lettem a babáknak, hogy legalább pár napig velem lehetnek, és ha ők/vagy ő igy szeretné akkor legyen.
És egy babuci jönni akart! Pedig azalatt a 10 nap alatt a munkám miatt volt stressz is és sok meló is.
Ha a baba jönni akar, akkor jönni fog. És azóta megértettem, hogy ha skorpió babám akar lenni akkor az lesz! Mert mindennek meg van az ideje, semmit nem kapunk meg előbb, de később sem!
Azt kivánom Neked hogy legyen kitartások és sok hited! Hidd el alkalmas vagy anyának lenni, de lehet a babád, még azt szeretné, hogy fejlődj és tanulj, mert egy akármilyen baba nem meg ám akármilyen anyukához!
Én ezzel vigasztaltam mindig magam! És már el is hittem és ez igy is van!
És még valami, az a 3 év amin végig mentünk, most már értem, hogy miért csak most jön a baba! És még Hálás is vagyok!
Kitartás Neked! És csak magadra hallgass, mert Te érzed hogy mit szeretne a baba és mikor!
Drága Reni!
Gondolkodtam, hogy leírjam-e, ami eszembe jutott, mert bár legelső szavam nekem is az lett volna, hogy ne add fel, majd legközelebb biztos sikerült, másodszorra már eszembe jutottak olyan esetek a közvetlen családomban, ami alapján most már inkább azt mondom: igenis néha fel kell adni.
Tudom, hogy ez a blog épp nem erről szól, sőt, számtalan embernek adsz – köztük nem utolsó sorban nekem is – erőt ahhoz, hogy nem szabad feladni, és akkor előbb-utóbb megtörténik a csoda, mégis úgy érzem, helyesebb az élettől MINDENT elfogadni, és néha nem kapaszkodni olyan görcsösen abba, amit mi akarunk. Megértem, ha nem olvasol tovább. De azt is szeretném leírni, hogy átérzem a csalódottságodat és fájdalmadat, én is vesztettem el sajnos babát, akinek még épp itt a fórumon örültem, de a 10. héten missed ab lett a vége.
Ezzel együtt szerintem nincs – bárhogy próbáljuk magunkat hitegetni vele – , hogy AKAROK babát és TUDOM, hogy egyszer BIZTOSAN lesz, de mégsem gondolok rá, nem akarom túlságosan nagyon, nem görcsölök, stb. Olyan van, hogy már ténylegesen el tudom fogadni, hogy talán az én életem értelmét egy saját gyermek kihordása nélkül kell kerekké és teljessé tennem. Ahogy írtam is, a közvetlen családomban kétszer fordult elő ez, az egyik easetben 14 (!!!) évig próbálkozott a pár, félelmetes összeget költöttek mindenféle programra, gyógyszerre, utazásra, és amikor MÁR TÉNYLEGESEN FELADTÁK, ÉS TÖBBÉ NEM AKARTÁK, hanem családi házba költöztek, és vettek egy kutyát (viccesen hangzik, de tényleg gyermekpótlóként vették), két hónap múlva pozitív lett a teszt, a kislány pedig most 6 éves.
A másik esetben a pár az örökbefogadás mellett döntött. Ez is sok hercehurcával járt, de mire felhívták őket, hogy lenne egy baba, az asszony már terhes volt, mint utóbb kiderült. Azóta ezt a két gyermeket nevelik a legnagyobb boldogságban.
És persze vannak más történetek, amelyek úgy végződnek, hogy elteltek az évek, és nem lett gyermek, sem így, sem úgy. Azt hiszem, ha ez a sorsa valakinek, ezt is el kell fogadni, mert a léleknek is van tűréshatára, és a természettől sem lehet semmilyen módon kicsikarni azt, amit nem nekünk szán, ha mégis, annak nem hiszem, hogy jó a vége.
Én mindenesetre a legőszintébben kívánom, hogy a Te életed úgy alakuljon, ahogy Nektek valóban a lehető legeslegjobb, ha csak egy mód van rá, akkor egy (vagy több) gyönyörű, egészséges, csodálatos gyermekkel!!!!
Kedves Reni!
Többen kifejezték már sajnálkozásukat – teszem ezt én is, bár érne ez valamit úgy igazán … Napok óta gondolkodom azon, hogy fogalmazzam meg, én mit “tanácsolnék” Neked (ha megengeded, s a legeslegjobb szándékkal!): tudom, tudjuk, hogy erős vagy, sokaknak adsz erőt itt ezen a blogon. Én mégis azt mondanám, egy (rövidebb-hosszabb) időre felejtsd el a blogot, felejts el Másokat – nem lehet úgy kikapcsolni a “témából”, hogy folyamatosan – a blog miatt – foglalkozol vele. Nem kell – nem is lehet – mindig erősnek lenni. Lehetsz nyugodtan gyenge is, önző is, nem kell Neked tartani a lelket mindenkiben – elég Magadban!!! Legalább néha … Én is folyamatosan olvastalak, nagyon sokat gondolok Rád, és nagyon drukkolok, hogy tényleg nemsoká megadja az élet Neked azt a megfogalmazhatatlan boldogságot, amit egy baba várása jelent – s talán nem véletlen, hogy az én babám (akárcsak Te) Rákocska lesz, július 5-ére várjuk Őt … A legjobbakat Neked, szívből.
Örülök, és köszi hogy írsz blogot, az ember nem érzi magát egyedül… :-)
Tudod, hogy a természetes teherbeeséskor is minden 5-6. korai terhesség így végződik? Biztosan génügyileg nem álltak jól az embriók, és akkor jobb is most elveszíteni, mint 2-3 hónap után…
Én egyébként az 5. lombikot csinálom, holnap megyek 2 embriócska visszaültetésére.
Nekem 2-szer még csak embrióm sem lett, egyszer pedig úgy jártam mint te. Az eslő vérvétel eredmény pozitív, aztán vége…
Egy munkatársam nővére 7 kemény éve (némi szünetekkel) próbálkozik teherbe esni lombikkal. Jelentem, hogy most ikrekkel terhes lombikkal (és már túl van a 3. hónapon)!!! :-)
De nyilván te is hallottál hasonlóan csodás történeteket. Tudod, a csodák viszont csak azokkal történnek, akik soha-soha nem adják fel!
Az én taktikám az, ilyenkor igyekszem sok olyan dolgot csinálni, amit terhesen nem tudnék: buli, sport, nagy kirándulások, átrendezem a lakást, nagytakarítok, _pezsgős_ vacsora, stb.) És ez segít jólérezni magamat.
Velünk is meg fog történni a csoda – ha addig nem adjuk fel!
Üdvözlet a sorstárstól. :-)
Szia
En is lombikos vagyok (külföldön), de itt nincs hüvelygolyó… Az micsoda??? már máshol is olvastam.
köszi előre is
Anikó! Ez az Utrogestan progeszteron hüvelygolyó, de szokták hüvelykapszulának is hívni. Viszont a dobozán hüvelygolyó szerepel, és egyébként golyó alakú, olyan mint a francia drazsé, csak fehér. :)
sziasztok hát magamrol csak anyit énis végig csináltam a lombibot má ott tartotunk hogy leszivták a petéket és párnap után hivnikellet a genetikát ott kőzőlték hogy a két petesest nem osztodik vagyis nem fogadja el egymást de nekem se a páromnak nem volt semi baja hupc hivtam az orvost és ő ugy tet hogy ő honnan tugy miabaj és ő ezel nem foglalkozik és hogy januárba kezgyem ujjra .pedig a papira amit tugyátok kikelet tőlteni bele irtuk bármi nem engedi a saját babát akor pot apuka génje legyen .hát azota 1év eltelt és még mindig fáj a dolog ez má a második doki aki át vert igy hogy bizak bármejikbe ja ez a kállai intézet pesten