Nagyon rég óta szeretnék írni Neked, de valahogy mindig kiment a fejemből, ha leültem a gép elé…
Nekem áprilisban volt egy spontán vetélésem, a 19.héten.Természetesen nagyon megrázott a dolog, főleg azért,mert már a második trimeszterben jártunk és teljesen komplikációmentes volt a várandósságom.Valami miatt megrepedt a burok,az összes magzatvíz elfolyt egy pillanat alatt-a babámnak esélye sem volt sajnos…Azóta sem derült ki,mi is történhetett…
Nagyon el voltam keseredve és csak az lebegett a szemem előtt,hogy mihamarabb újra gyermeket várjak.Ekkor találtam rá a Te oldaladra is többek között.
Sok hasznos dolgot találtam a hírlevelekben és ami a legfontosabb volt:reményt…meg a tudatot,hogy nem vagyok egyedül…hogy van számtalan olyan nő,akinek talán még rosszabb,mert évek óta próbálkozik,eredménytelenül s mégsem adja fel.
Az első terhességem spontán, szinte első próbálkozásra összejött, de valamiért attól féltem,a következőnél nem így lesz…
Szerencsére nem lett igazam!
Elkezdtem inni a cickafark+palástfű tea kombit,mellette pedig próbáltam pozitívan gondolkodni.Minden nap meditáltam kicsit,arra koncentráltam,milyen jó is lesz,ha újra lesz egy pocaklakóm…bevallom,ha egyedül voltam otthon,hangosan beszéltem is leendő gyermekemhez,elmondtam neki,mennyire várom őt,mennyire vágyom rá a leendő apukájával együtt…ez teljesen nyugtatólag hatott rám…
Júniusban még megjött a menstruációm,de július elején már éreztem,hogy nem vagyok egyedül!:-)))
Ezt igazolta a teszt is,majd pár héttel később az ultrahang is.
Panka lányunkat március 23-ra várjuk. Ez a várandósság is komplikációmentes,az apró nyűgöket,nemalvást,gyomorégést stb. leszámítva.
De ez az érzés,hogy hamarosan anya leszek,feledtet mindent!!!
Továbbra is szívesen olvasom a Tőled érkező dolgokat, hátha valamikor még szükségem lesz az információkra,illetve hátha meg tudom osztani másokkal,akik rászorulnak a közeljövőben.
Nagyra értékelem az erőfeszítésed,amit más nőkért,gyermekre vágyó párokért teszel!
Kívánok az enyémhez hasonló “sikertörténeteket”, sokat-sokat, valamint kitartást,erőt,reménységet!
Gratulálok, és jó egészséget Pankához!
Sok ilyen történetet szeretnék olvasni!
Üdv, Rita
http://www.anyaleszek.hu/csodak-pedig-voltak-vannak-lesznek–cikk
Olvassátok el, nagyon tanulságos, hogy nem szabad feladni. :)
Sajnos én is sok mindenen át mentem .Bizony bennünket nőket ,anyákat ez a dolog ,hogy anyává vállhasunk nagyon megvisel.Én 5-terhességen vagyok túl ebből kettő megszületett ,és bizony ha ők nem lennének nem is tudom mi lenne velem nélkülük .Tavaly 10-hetes voltam mikor közölte az orvos nincs szívhang ,de 7-hetesen meg minden renben volt.A szövet tan nem mutatott semmi rossz eredményt mi ért is történt.Ez volt okt.10-én ,és novemberbe -pedig védekeztünk párommal mégis terhes lettem 11-hetes vagyok úgyhogy ez a 6-dik terhességem.Mondanom se kell nagyon félek alig várom a 12-hetes vizsgálatot+genetikai mert az orvosom tanácsolta. Egy a lényeg az előtte szolokhoz csatlakozva sose szabad feladni.