Igaz történet
Nemrég olvastam egy történetet itt a neten.
Az illető hölgy és férje már 7 éve belekezdtek a babaprojectbe. A hét év alatt sok mindent kipróbáltak ami segítheti a teherbeesést.
Többször sikerült is a terhesség, legalábbis a megfogant a bébi. Volt amikor két hónaposan ment el, volt amikor 4 hónaposan és volt amikor 5 hónaposan. Összesen talán hatszor ment el a babájuk.
Mígnem a sok tragédiába végződő eset után pszihiáterhez fordult a nő. Ott kiderült hogy lelki oka van a babák idő előtti eltávozásának.
A nő egész kicsi korában elvesztette szüleit. Még akkor pár évesen kialakult benne egy berögződött gondolat, ami mint később kiderült tudat alatt végig kísérte az eddigi élete során. A berögződés ez volt: akinek gyermeke születik, annak a szülőnek meg kell hallnia. Kiskorában ez fogalmazódott meg benne. Tudatalattija, mikor ő készült a gyermek vállalásra, ezt a berögzött gondolatot úgy folytatta: gyermekem fog születni, tehát nekem meg kell halnom. De hát én még nem akarok meghalni! Kiáltott fel a tudatalattijában. Akkor már inkább a baba haljon meg.
És ez így is lett. Ahányszor megfogant a baba, annyiszor el is ment, hiszen az anyja még nem akart meghalni.
Persze ő maga erről az egészről végig semmit sem sejtett.
A többszörös vetélés miatt teljesen maga alatt volt, ezért úgy döntött segítséghez fordul. Ez volt a kórházban a pszichiáter.
Miután rájöttek a vetélések okára, vagyis felszínre kerültek a sok-sok évvel azelőtti berögződések, és a nő tényleg belátta hogy eddig ez volt az ami miatt eltolta magától a babákat, szépen lassan felfogta, attól hogy az ő szülei meghaltak, másnál nem kell hogy ugyanígy történjen.
Tudatalattijában helyére kerültek a babavárással kapcsolatos gondolatok, és lám pár hónap múlva ismét teherbe esett és ezúttal egészséges terhességet hordott ki, és megszületett egészséges gyermeke.
Látod mekkora ereje van a gondolatoknak, még akkor is ha Te nem vagy tudatában?
Címkék: teherbeesés, tudatalatti
Nem semmi történet….
(ez teljesen off, bocs a kérdésért, de hogy kell azt megcsinálni, hogy a bejegyzésnek csak az eleje látszódjon és csak kattintásra a folytatás? Te vagy az egyetlen blogspotos, akinél ezt láttam. köszi előre is)
Üdv, manner
nagyon tanulságos történet… Hellinger-terápia
Manner! Ez nem ingyenes blogspotos oldal. Fizetem a tárhelyt. Igen a blogspoton nem lehet ezt megcsinálni, viszont blog.hu-n igen.
Én 7 hónapja pszichoterápiára járok. Nem mintha nagy bajom lenne, de a baba csak nem jött, így cselekedtem…
Amennyiben szervi oka nincs a meddőségnek, marad az életünkben átélt, olykor mélyen eltemetett trauma, ami esetemben is felszínre került, vagy az előző életekből hozott, feloldatlan karmikus gát (már aki hisz az ilyesmiben). De mindenképpen az a megoldás, ha megismerjük önmagunkat, befelé fordulunk, kisírjuk, ami tényleg fáj, és nem mások történetein hüledezünk, hanem a sajátunkon. Mert az csakis a mi problémánk, és csakis mi, egyedül mi oldhatjuk fel: kemény munkával.
Olyan sokan vagyunk, hogy az életnek biztosan célja van ezzel, hogy ennyi a meddőséggel harcoló nő. Talán az, hogy a mi gyerekeink értékesebb nevelést, érzelmileg és lelkileg felkészültebb szülőket kapjanak…
Sziasztok!
Nem értek egyet teljesen Babe hozzászólásával. Én óvodában dolgozom, és azt látom, hogy nagyon sok olyan család van, ahol a szülőknek nincs munkahelyük, albérletben vagy szüleiknél élnek, szociális rászorultsági alapon ingyen étkeznek a gyermekek és mégis 3-4 gyerek van a családban (és nem a kissebbségről van szó). Nem hiszem, hogy ezek a szülők értékesebb nevelést adnak a gyerekeiknek, hiszen az oviban tanulnak meg nagyon sok alapvető dolgot és a szüleik nem igazán felkészültebbek érzelmileg vagy lelkileg. Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen sok odaadó, szerető szülőt is ismerek. Nekem nagyon fáj azt látni, hogy ennyi gyerek születik ilyen körülmények közé, míg mások évekig hiába küzdenek, hogy legalább 1 gyerekük legyen. Én 43 évesen 4 év próbálkozás és orvosi kezelés, 2 inszemináció után kezdem feladni a küzdelmet, pedig szervileg és hormonálisan még teljesen rendben vagyok. Talán egyrészről a görcsös akarat, hogy már kifutottam az időből, másrészt a környezetem negatív véleménye, hogy miért szeretnék ilyen későn szülni, ez akadályozza azt, hogy még egyszer anya legyek…
Nekem az első gyerkőcöm megfoganása előtt a születésélményem (dupla köldökzsinór tekeredés a nyakam körül) volt az, ami tudat alatt akadályozta a termékenységet.
Amikor kineziológussal ezt a blokkot oldattam, és ellazultam, elindult a gyerkőc (és makkegészségesen született meg). Bár messze nem akkor fogant meg, amikor a menstruáció szerint kellett volna neki fogannia. Úgy gondolom, hogy a Jónás-naptárnak ismert módszerben lehet a megoldás kulcsa.