Nemrég olvastam egy történetet itt a neten.
Az illető hölgy és férje már 7 éve belekezdtek a babaprojectbe. A hét év alatt sok mindent kipróbáltak ami segítheti a teherbeesést.
Többször sikerült is a terhesség, legalábbis a megfogant a bébi. Volt amikor két hónaposan ment el, volt amikor 4 hónaposan és volt amikor 5 hónaposan. Összesen talán hatszor ment el a babájuk.
Mígnem a sok tragédiába végződő eset után pszichiáterhez fordult a nő. Ott kiderült hogy lelki oka van a babák idő előtti eltávozásának.
A nő egész kicsi korában elvesztette szüleit. Még akkor pár évesen kialakult benne egy berögződött gondolat, ami mint később kiderült tudat alatt végig kísérte az eddigi élete során. A berögződés ez volt: akinek gyermeke születik, annak a szülőnek meg kell hallnia. Kiskorában ez fogalmazódott meg benne. Tudatalattija, mikor ő készült a gyermek vállalásra, ezt a berögzött gondolatot úgy folytatta: gyermekem fog születni, tehát nekem meg kell halnom. De hát én még nem akarok meghalni! Kiáltott fel a tudatalattijában. Akkor már inkább a baba haljon meg.
És ez így is lett. Ahányszor megfogant a baba, annyiszor el is ment, hiszen az anyja még nem akart meghalni.
Persze ő maga erről az egészről végig semmit sem sejtett.
A többszörös vetélés miatt teljesen maga alatt volt, ezért úgy döntött segítséghez fordul. Ez volt a kórházban a pszichiáter.
Miután rájöttek a vetélések okára, vagyis felszínre kerültek a sok-sok évvel azelőtti berögződések, és a nő tényleg belátta hogy eddig ez volt az ami miatt eltolta magától a babákat, szépen lassan felfogta, attól hogy az ő szülei meghaltak, másnál nem kell hogy ugyanígy történjen.
Tudatalattijában helyére kerültek a babavárással kapcsolatos gondolatok, és lám pár hónap múlva ismét teherbe esett és ezúttal egészséges terhességet hordott ki, és megszületett egészséges gyermeke.
Látod mekkora ereje van a gondolatoknak, még akkor is ha Te nem vagy tudatában?
Nem semmi történet….
(ez teljesen off, bocs a kérdésért, de hogy kell azt megcsinálni, hogy a bejegyzésnek csak az eleje látszódjon és csak kattintásra a folytatás? Te vagy az egyetlen blogspotos, akinél ezt láttam. köszi előre is)
Üdv, manner
nagyon tanulságos történet… Hellinger-terápia
Manner! Ez nem ingyenes blogspotos oldal. Fizetem a tárhelyt. Igen a blogspoton nem lehet ezt megcsinálni, viszont blog.hu-n igen.
Én 7 hónapja pszichoterápiára járok. Nem mintha nagy bajom lenne, de a baba csak nem jött, így cselekedtem…
Amennyiben szervi oka nincs a meddőségnek, marad az életünkben átélt, olykor mélyen eltemetett trauma, ami esetemben is felszínre került, vagy az előző életekből hozott, feloldatlan karmikus gát (már aki hisz az ilyesmiben). De mindenképpen az a megoldás, ha megismerjük önmagunkat, befelé fordulunk, kisírjuk, ami tényleg fáj, és nem mások történetein hüledezünk, hanem a sajátunkon. Mert az csakis a mi problémánk, és csakis mi, egyedül mi oldhatjuk fel: kemény munkával.
Olyan sokan vagyunk, hogy az életnek biztosan célja van ezzel, hogy ennyi a meddőséggel harcoló nő. Talán az, hogy a mi gyerekeink értékesebb nevelést, érzelmileg és lelkileg felkészültebb szülőket kapjanak…
Sziasztok!
Nem értek egyet teljesen Babe hozzászólásával. Én óvodában dolgozom, és azt látom, hogy nagyon sok olyan család van, ahol a szülőknek nincs munkahelyük, albérletben vagy szüleiknél élnek, szociális rászorultsági alapon ingyen étkeznek a gyermekek és mégis 3-4 gyerek van a családban (és nem a kissebbségről van szó). Nem hiszem, hogy ezek a szülők értékesebb nevelést adnak a gyerekeiknek, hiszen az oviban tanulnak meg nagyon sok alapvető dolgot és a szüleik nem igazán felkészültebbek érzelmileg vagy lelkileg. Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen sok odaadó, szerető szülőt is ismerek. Nekem nagyon fáj azt látni, hogy ennyi gyerek születik ilyen körülmények közé, míg mások évekig hiába küzdenek, hogy legalább 1 gyerekük legyen. Én 43 évesen 4 év próbálkozás és orvosi kezelés, 2 inszemináció után kezdem feladni a küzdelmet, pedig szervileg és hormonálisan még teljesen rendben vagyok. Talán egyrészről a görcsös akarat, hogy már kifutottam az időből, másrészt a környezetem negatív véleménye, hogy miért szeretnék ilyen későn szülni, ez akadályozza azt, hogy még egyszer anya legyek…
Nekem az első gyerkőcöm megfoganása előtt a születésélményem (dupla köldökzsinór tekeredés a nyakam körül) volt az, ami tudat alatt akadályozta a termékenységet.
Amikor kineziológussal ezt a blokkot oldattam, és ellazultam, elindult a gyerkőc (és makkegészségesen született meg). Bár messze nem akkor fogant meg, amikor a menstruáció szerint kellett volna neki fogannia. Úgy gondolom, hogy a Jónás-naptárnak ismert módszerben lehet a megoldás kulcsa.
Nem tudom, én is fordultam a lakóhelyemen pszichiáterhez, azt mondta TB alapon nem tudnak segíteni, járjak maszek alapon, de könyörgöm, ennyi sikertelen év után már miből fizessem?
Tud valaki segíteni, hogy TB alapon hova lehet járni pszichoterápiára, a lakhelyemen nincs ilyen, fizetni meg sajnos nem tudok .
Köszönöm
ÉVA HOZZÁSZÓLÁSÁHOZ:
Sajnos a környezet, a munkahely kegyetlen, de könnyű kritizálni, a barátnőnek is könnyű elhagyni a meddő nöt 35 év barátság után, neki egyből sikerült 40-en felül. Rengeteg év küzdelem, szenvedés és még ráadásul a környezet is, legjobb lenne elmenekülni az ország másik felébe.
Szív szorítóak ezek a történetek. De szerintem ki tartással és HITTEL SOK MINDENT el lehet éri! Mi már 10 éve szeretnénk gyermeket. Sok vetélésen és méhen kívüli terhességen vagyok túl. De a reményt nem adom fel. Március 9-én megyünk a Baross.u meg beszélésre a LOMBIK-ról.Remélem minden az el képzeléseink szerint történik majd? Szurkoljatok értünk! Köszönöm.eera74