Hogy hogyan érzem magam? Remekül! Leírom milyen utóhatásai voltak a műtétnek mind testileg mind lelkileg mit éreztem és mit érzek most.
Testileg annyi volt, hogy kb. 1,5 hétig volt kevés vérzésem, ez nem a menstruáció hanem olyan műtét utáni tisztulás, aztán még 1 hétig volt sárgás barnás trutyi-mutyi. A hasam vagyis pontosabban a méhem néha-néha fájdolgált. A hőmérsékletem a műtét után még két hétig fent maradt azon a fokon, amennyi a terhesség alatt: 37,0-37,1. Két hét eltelte után pedig lement a szokásos alaphőmérsékletemre a 36,5-re. Nem mérem mindennap, csak néha hogy tisztában legyek vele hogy alakul a ciklusom.
Mostanra már minden utóhatás elmúlt.
Lelkileg pedig rendben vagyok, egyáltalán nem úgy fogom fel ami történt, hogy jaj most meghalt egy baba, vagy elveszítettem egy babát, vagy egy lehetőséget hogy kihordhatok egy bébit 9 hónapon át, hanem, azt gondolom ennek így kellett lennie, a szervezetem szoktatja magát a terhesség jelenlétéhez, ezért úgy alakítja ott bent a „kütyüket”, hogy a legjobbat tudja majd nyújtani a baba érkezésekor.
Szóval csajok nem csüggedni, nem búslakodni, hanem hinni és a jövőre gondolni, no meg a jelenre, de a múltra semmiféleképp.
Puszi Mindenkinek! Fel a fejjel!
Köszönöm :D
ez nekem is segít.
Szia.Sokat segített a leveled.Mi a 14.héten vesztettük el a babánkat.Nyitott volt a hasfala így meg kellett szakítani a terhességet.Lelkileg nagyon nehezen viseltem,magamat hibáztattam-mit csináltam rosszul.De rájöttem kár magamat gyötörni,mert sosem tudom meg miért lett így.Remélem hamarosan jön a másik.-picit félek- Sziasztok
Mi újság veled Renáta? Hogy állsz most??
Sziasztok!
Köszönöm szépen! Jól vagyok!
A háttérben szorgalmasan dolgozom. :)
Hogy min?
Nemsokára megtudjátok!