Tervek
Miután Hanna baba végre megszületett a 2. lombik eredményeként, nem húztuk az időt a próbálkozással, tudván hogy úgysem egyszerűen jön össze nekünk. Mikor már féléve próbálkoztunk és nem történt semmi, gondoltam bejelentkezek a Kaáliba, ki tudja mikor mehetünk majd újra, gondoltam akár több mint félévet is várni kell. Elvittük a babát megmutatni és beszéltem a Doktornővel, mikorra tudna beírni. Szeptemberben voltunk ott és azt mondta januárban indulhat a 3. lombik. Az októberi ciklusban pedig menjek középidős vizsgálatra. Így is lett, uh-n rendben volt minden, páromnak volt spermavizsgálat, ezután kezdhettük is a vizsgálatokat amik kellennek a kezeléshez.
El is mentem nőgyógyászhoz rákszűrés, chlamydia, ja még ott Szegeden az ANTSZ-nél levetettük a HIV-Hepatitis szűréshez a vért. A többi vizsgálattal még ráért várni decemberig, mint például az altatáshoz szükséges belgyógyászat, vérvétel… Közben én mióta Hanna megszületett, folyamatosan intéztem a pajzsmirigy és inzulin rezisztencia kontrollálásához szükséges vizsgálatokat, tehát ezek rendben voltak már ekkora.
Ámde!
Közbejött valami
Novemberi vérzés nem jött meg. Mivel utroznom is kellett minden ciklusban, így mikor abbahagytam a 28. naptól, aznap csinálnom kellett terhességi tesztet és mit ad isten pozitív lett. Meglepődtem, mert már rákészültem a lombikra lelkileg, nem is gondoltam, hogy az utolsó 2-3 ciklusban még sikerülni fog. Elkezdtem örömködni és magam megnyugtatása végett minden nap csináltam tesztet. A 6.hét betöltésével elmentem uh-ra, és rendben volt minden embrió is petezsák is, szívpulzálás is…. Húúúú hát alig tértem magamhoz. Aztán a 6.-7. hét határán elkezdődött egy kis pecsételés, aztán kicsi vérzés. De csak 1,5-2 napot tartott. Feküdtem, nyomattam az utrot most már szájon át is és hüvelybe is. Persze orvosi felügyelettel, az endokrinológusommal tartottuk a kapcsolatot. A vérzés 2 napján amikor már inkább csak pici barna volt reggel elmentem ismét uh-ra. Minden rendben embrió szépen nőtt a petezsákkal együtt, szikhólyag is rendben, szívpulzálás is, szóval szuper minden. Majd 1,5 hét múlva 8 hetes uh-n ismét minden oké.
Továbbra is feküdtem amennyit csak tudtam, jött anyukám segíteni, mert hát 1 éves baba mellett elég nehéz csak úgy feküdgetni, és párom is itthon tudott lenni. Így segítséggel azért próbáltam minél többet feküdni. Két hét múlva 10 hetesen készültem ismét uh-ra, vérzés nem volt többet azóta, sokat pihentem, szedtem amiket kell mindent, szúrtam a Clexane-t (mert nekem mindig kell terhesség alatt végig szúrni), de ettől függetlenül annyira izgultam, hogy csak na. És sajnos itt fordult egyet a világ velem. Nincs szívhang, embrió a növésben lemaradt egy hetet tehát 9 hetes, szikhólyag nem látható. :( Hmmm.. Menjek kórházba….
Műtét és utána
Még aznap felhívtam a szülész orvosomat, hogy mi újság, megkértem csinálja ő a műtétet és másnap dec.19-én be is mentem a kórházba. Volt még egy kontroll uh és utána befejezték a terhességet (missed ab). Aznap délután már haza is jöhettem. Volt már ilyen műtétem 2010-ben mikor üres petezsák maradt csak 8 hetesen a babó felszívódott benne. Tehát tudtam mi vár rám most is a beavatkozástól nem is féltem én, az altatásba is belejöttem már ahányszor altattak az utóbbi években. Inkább lelkileg volt nehéz, hogy egyik nap még azt hiszem terhes vagyok, másik nap meg már nem vagyok az. Volt, nincs, huppsz elillant. Még aznap kibőgtem magam amikor megtudtam, el sem tudtam képzelni hogy hogy is lesz a következő napokban, mert pénteken volt a műtét, vasárnap pedig tartottuk a Hanna 1 éves szülinapját. Aztán pár nap múlva karácsony, szilveszter. Akkor úgy éreztem hirtelen hogy nem tudom végig csinálni, hogy ünnepeljek mikor most veszítettem el egy pici babát akinek már a végtagjai is megvoltak. Senkivel nem akartam találkozni, pedig várható volt, hogy rokonsági átjáróház lesz nálunk. A műtét után viszont “nagy levegőt vettem” és azt mondtam nem lehet hogy megfosszam a kicsi lányomat az első szülinapi ünneplésétől és a karácsonyi kavalkádtól. Az ő kedvéért minden úgy lesz ahogy elterveztem. Így is lett, szülinap – karácsony – szilveszter, lezajlott minden én pedig túl tettem magam a dolgon.
Ismét tervek!
Most 3 hónap szünetet kell tartani, nem lehet próbálkozni, így úgy döntöttem ismét bejelentkezek a Kaáliba, mikorra adnak időpontot. Úgy érzem valahogy ez a spontán terhesség nem akar nekem sikerülni, ez volt a 4. sikertelen spontán terhesség amióta próbálkozunk 2007 óta. Illetve a 4-ből 2 olyan eset amikor csak pozitív teszt és 6 hetes uh-n semmi nem volt. Ezt orvosilag nem nevezik terhességnek, mivel nincs bizonyítva orvosilag. Viszont én úgy gondolom emberileg van bizonyítva az ilyen eset is, hiszen nem jön meg a menstruáció pozitív tesztek vannak 1-2 hétig, csak aztán valami történik közben nem fejlődik a terhesség. Ezek mellett pedig volt még kétszer pozi tesztem, az első inszemináció után és az első lombik után, de mindkettő ismét sikertelen lett. Úgyhogy elegem van a sok csalódásból, hogy rövid ideig úgy van hogy terhes vagyok aztán meg mégsem. Valamiért a lombik fele húzok, úgy gondolom ott mindent kontrollálnak, persze tudom hogy annál is végződhet rosszul akár a kezelés akár a terhesség, mégis nekem nagyobb biztonságot ad most már úgy érzem. Bízom benne nagyon.
Szóval Kaáliba mehetek ismét középidős vizsgálatra februárban aztán remélem április környékén elkezdődhet a 3. lombik kezelés.
Tudom, hogy most aki olvassa ezeket a sorokat és még nincs gyereke, nem annyira érti meg a testvérkéért való küzdelmet, hiszen legalább van már egy gyerekem. Tudom milyen mert én is így gondolkodtam Hanna előtt. Ez után az eset után még jobban sokezerszeresen értékelem hogy Hanna van nekem. Hálát adok mindennap Istennek. Esténként imádkozok. Akkora boldogság hogy van Ő, hogy úgy érzem nélküle nem élet az élet. Szoktuk emlegetni mi is: mit csináltunk mi előtte míg nem volt. Visszatekintve szürkének látom azokat az időket. Most pedig boldogság, öröm, sok-sok mosolygás kacagás járja át a lakást nap mint nap. Nem mondom vannak nehéz pillanatok is, de mégis a pozitív érzések vannak előtérben. Testvérkét sem az én kedvemért akarok, holott mindig is világéletemben kettő gyereket akartam és ezek után akár le is mondhatnék róla, hanem neki szeretném hogy jobb legyen, hogy legyen testvére akivel tud játszani, akit szerethet, akire számíthat. Én megteszek minden tőlem telhetőt és igyekszem neki összehozni. :)
Drága Renszi, százszorosan megértem gondolataidat, ugyanezért szeretnénk mi is testvérkét a picinknek. Isten áldjon meg és nagyon boldog és sikeres babásodást kívánok Neked.
Kedves Reni!
Nagyon megindított az írásod, főleg az a kitartás és erő, ami sugárzik belőle! Nekünk még nincs babánk sajnos, de abszolút meg tudlak érteni, hogy küzdesz a másodikért is, és csodálom az erőt, amivel túl tudtál lépni az eddigi csalódásokon.
Mi egy éve próbálkozunk, ezalatt egyszer sikerült a baba, de sajnos a 9. héten elveszítettük. Ez pont húsvétkor volt, szintén ünnepi hétvége, úgyhogy meg tudom érteni, hogy semmihez sem volt kedved karácsonykor, de szuper, hogy Hannáért végigcsináltad! Én is igyekeztem talpraállni és közvetlenül a vetélés után elég hamar sikerült is, csak mostanában megint egyre nehezebb, mert már 8. hónapja próbálkozunk újra, és még semmi. Egyre nehezebben hiszem el, hogy egyszercsak ismét sikerül és ezúttal minden rendben lesz.
Ezúton is szeretném megköszönni az írásaidat, nagyon sokat segítenek, amikor éppen mélyponton vagyok! Drukkolok Neked, hogy az áprilisi lombik sikeres legyen!!
Nagyon sajnálon! Azt hittem “ördög nóris” történet lesz… egy lombik… és egy spontán baba. Megértem, hogy szeretnétek, hogy legyen kistesó. Biztos sikerül!!! Sok sikert!!! Biztos érkezik mégegy baba, ahol ilyen szeretettel várják! Remélem felénk is repül egy gólya….mert már évek óta nagyon várjuk!
Sajnos, nekünk sem jön össze ez a testvér dolog.
Már 3 éves a kisfiam, 2 éve szeretnénk .
Nem adjuk fel, ha egyszer 5 év után sikerült, most is kell!