Először minden férfiból átalakuló apajelölt idegenkedik akár még a csak gondolatban meglévő babától, aztán a pocakban lévő igazi babától, majd az újszülött kis csecsemőtől is. Persze akarja ő is, de igazából nincs is tisztában vele mit lehet kezdeni egy kisbabával, és hogyan is kell vele bánni. Na persze nincs is ebből semmi baj, hiszen nem is az ő feladatuk és gondjuk a babával való törődés. Ők végezzék csak el szuperul az ő saját férfias munkájukat, és legyenek türelmesek a mellettük levő nőnemmel.:). Aztán szép lassan nekik is sikerülni fog sokmindent megtanulni a baba körül, megszeretik, megszokják hogy egyáltalán létezik az a kis emberke :).
Szóval legyünk mi is velük türelmesek, mindenkinek megvan a saját feladata a saját életterén belül, értem ezt úgy hogy a nő foglalkozik a női dolgokkal, a férfi a keményebb fázisokkal. Aztán majd elpuhulnak kicsit, mikor meglágyul a szívük, amint a saját kis gyereküket látják felnőni. (Legalábbis ez lenne a normális felállás szerintem. )
Nincs annál szebb kép amikor egy apa az ölében tartja a babát és játszik vele vagy akár együtt alszanak.
Találtam egy jó naplót, ahol a babával egyedül maradt apuka ír hétköznapjairól:
http://apa-baba.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=488617
És itt egy vicces videó, arról hogy mit össze nem szerencsétlenkedhet egy apa a babával: