Sikertörténet :)

Nagyon rég óta szeretnék írni Neked, de valahogy mindig kiment a fejemből, ha leültem a gép elé…
Nekem áprilisban volt egy spontán vetélésem, a 19.héten.Természetesen nagyon megrázott a dolog, főleg azért,mert már a második trimeszterben jártunk és teljesen komplikációmentes volt a várandósságom.Valami miatt megrepedt a burok,az összes magzatvíz elfolyt egy pillanat alatt-a babámnak esélye sem volt sajnos…Azóta sem derült ki,mi is történhetett…
Nagyon el voltam keseredve és csak az lebegett a szemem előtt,hogy mihamarabb újra gyermeket várjak.Ekkor találtam rá a Te oldaladra is többek között.
Sok hasznos dolgot találtam a hírlevelekben és ami a legfontosabb volt:reményt…meg a tudatot,hogy nem vagyok egyedül…hogy van számtalan olyan nő,akinek talán még rosszabb,mert évek óta próbálkozik,eredménytelenül s mégsem adja fel.
Az első terhességem spontán, szinte első próbálkozásra összejött, de valamiért attól féltem,a következőnél nem így lesz…
Szerencsére nem lett igazam!
Elkezdtem inni a cickafark+palástfű tea kombit,mellette pedig próbáltam pozitívan gondolkodni.Minden nap meditáltam kicsit,arra koncentráltam,milyen jó is lesz,ha újra lesz egy pocaklakóm…bevallom,ha egyedül voltam otthon,hangosan beszéltem is leendő gyermekemhez,elmondtam neki,mennyire várom őt,mennyire vágyom rá a leendő apukájával együtt…ez teljesen nyugtatólag hatott rám…
Júniusban még megjött a menstruációm,de július elején már éreztem,hogy nem vagyok egyedül!:-)))
Ezt igazolta a teszt is,majd pár héttel később az ultrahang is.

Továbbra is szívesen olvasom a Tőled érkező dolgokat, hátha valamikor még szükségem lesz az információkra,illetve hátha meg tudom osztani másokkal,akik rászorulnak a közeljövőben.
Nagyra értékelem az erőfeszítésed,amit más nőkért,gyermekre vágyó párokért teszel!
Kívánok az enyémhez hasonló “sikertörténeteket”, sokat-sokat, valamint kitartást,erőt,reménységet!