Ti* Nem akart megszületni
július 3, 2011 | Akiknek még nem sikerült, Mikor elmegy a baba
Sokáig “vajúdtam” mire úgy döntöttem – írok Nektek! Párommal közel 2 éve vagyunk együtt, és a kezdetektől tudtuk, hogy nagyon szeretnénk közös babát.Nekem 2 “nagy” lányom van – 20 és 16 évesek – Neki 6.5 éves a kislánya. Gondolom ebből is kitűnik, nem én vagyok a fiatalabb.Ennek ellenére az orvosom azt mondta, játszva teherbe eshetek, még így 40 felett is! Hellyel – közzel igaza is lett: 7 hónap után örömmel vettük a hírt – Manócska úton van hozzánk :-) ! Bár a munkahelyem nem egy szanatórium, minden eredmény úgy tűnt bennünket és Őt igazol.Egészen a 12.hétig minden heppi volt – leszámítva az állandó émelygést, fáradságot, étvágytalanságot…stb. Ez ezzel jár,ez a ‘természetes’!Sírva fogadtuk a hírt: a 3 lány után KISFIÚNK lesz :-) !!!!!!!!!!!!!!!
Koromból adódóan felvettük a kapcsolatot a sejtbankkal, illetve a kórházból adódóan magától értetődő volt, hogy leveszik a vért amit azután Angliában vizsgálnak. Már ott magas kockázati tényezőt diagnosztizáltak, de az időközben meglátogatott kedves genetikus doktor úr is azt javasolta: végeztessük el a kromoszóma vizsgálatot! Ez a 15.héten történt. Maga a vizsgálat kellemetlen, de nem fáj – még akkor is ezt állítom, ha Nekem “csak” harmadszorra sikerült átszúrniuk a magzatburkot. Már mindenki vért izzadt: az orvos, az ápolónő s jómagam is. Gyönyörű magzatvizet produkáltunk! Időközben elérkezett az AFP ideje – a 16.hét – s lássatok csodát: az is tankönyvbe illő eredményt adott!
Ennek ellenére a betöltött 18.hét napján megérkezett az a telefon, amit soha senkinek nem kívánok :-( : Manócska beteg, nagyon beteg, esélyünk sincs a megtartására!!!!! 21-s kromoszóma, halmozottan Down kóros – ezt az infót kaptuk – illetve a “műtét” időpontját! Csak az tudja, mit érez ilyenkor egy leendő anyuka, aki már sajnos volt hasonló helyzetben. Ez nem ugyanaz a vetélés, ami 5-6-8 hetesen bekövetkezik! Az is szomorú, de össze sem hasonlítható azzal az érzéssel, amikor vasárnap elköszönsz a kisfiadtól, aki már mozog, válaszol símogatásodra és megismeri édesapja kezét, hangját! Annyira élni akrt……! A terhesség “megszakításának” végére a műtét tett pontot: beszorult a szülőcsatornába, nem akart megszületni!S milyen az élet: alig fél órával előttem tolták ki a műtőből az utolsó beteget, s minden rendben volt. Mire én a műtőasztalra kerültem nem működött az EKG gép, plusz 15-20 perc eltelt, mire altatni tudtak!Kicsi fiúnk, Manócska azóta az angyalok közül mosolyog ránk, s hálás azért, hogy megpróbáljuk elengedni Őt!Alig 1 hónapja történt, hogy Ő elment tőlünk, s hittük, hogy elengedtük….soha nem fogjuk tudni elengedni Őt!
Félő, hogy ezért fog késlekedni kistestvére, hiába szeretnénk minél hamarabb közöttünk tudni Őt!
Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek szomorúságomat!Mindenkinek sok sikert és boldogságot kívánok az Ő Manócskájához!
Sheila
e-mail: sheila16@citromail.hu
Nincs kapcsolódó cikk.
Megosztás a Facebook-onComments (9)
Hát ezt nagyon szomorú volt olvasni!!!!!
Ez iszonyú!!!!Sok erőt kívánok nektek!!!!!!
Csatlakozom Ancsához, ez valóban nagyon szomorú történet! Én meg is sirattam a Ti Manócskátokat! Nagyon át tudom érezni az ilyen történeteket…
Minden jót kívánok Nektek! Azért merjetek próbálkozni az újabb babával, ha letelt nálatok a “gyászidő”, legközelebb biztos minden rendben lesz! Kívánom, hogy így legyen!
Köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk drága Manócskád történetét, gyászodban együtt érzek veled!
Nagyon sajnálom ami veletek történt. Sajnos a gyász nagyon sokáig el fog tartani.Az én kisbabám is meghalt 3 hetesen agyhártya gyulladásban. Ennek már lassan 3 éve, és még mindíg nem tudom magam tultenni az egészen. Már rég próbálkozunk egy másik babával, csak az a baj ,hogy én nem másikat , hanem őt szeretném vissza. Lehet , hogy aztért is nem sikerül. Nektek sok kitartást kívánok, remélem hamar jön a másik kis babó és minden rendben lesz.
Nagyon sajnálak,tudom min mész keresztül.Én mai napig nem tudom a két pici angyalkámat elengedni.Az első fiunkat ,hatodik hónapban vesztetük el.Meg kellet szülnöm,ennek már öt éve.A második fiunkat pedig most egy éve 15-hetesen.Semmi jele ,semmi probléma nem vólt aterheséggel csak elvetéltem kétperc alatt és úgy vittük be a korházba pici életelen testét.Orvosok nem tudnak rá magyarázatott adni,hogy miért!A másik ,hogy beszéltem olyan kismamákkal akiknek el akarták vetetni a bábáját mert sem az AFP sem a magzatvíz vétel nemadot jó eredményt és ők mégis megtartották és egészséges babákat szültek.Egyre több ilyennel találkozok.Ezek szerint se az AFP se a magzatvíz vétel nem ad hiteles eredményt.
Nagyon sajnállak beneteket:Tudom ,hogy min mentek keresztül.Csak nekem az első babámat hathónaposan vesztettem el ,minden előzmény nélkül.A második babánkat pedig titenöt hetesen,egyszerűen kipottyan.Ja és nincs orvosi magyarázat rá,hogy miért történik ez!!Én máig nem tudom elfelejteni őket,főleg hogy láttam is az angyali kis arcukat.Kitartás
Borzalmasan sajnálom azt ami történt veletek, átélem a helyzeted,a fájdalmad,mivel én is átéltem már. 2011.03.08.-án búcsúztam el kisfiamtól, szintén 3-om lány után.Ugyan úgy Down kóros lett volna.Azt az érzést senkinek nem kívánom.
Az idő jó orvosság,de elfeledni,elengedni nem lehet,csak élni tovább az életünk.Azt mondják hogy a következő terhesség halványítja a fájdalmat……………. .
Most újra babás vagyok ? Azért írtam kérdőjelet,mert a 6.heti uh-on üres petezsákot láttak,még egy hét,és kiderül hogy megint műtét lesz -e a vége.
hat..ne feledjetek el valamit…a remeny hal meg utoljara….soha ne adjatok fel.. 4 egeszseges lanyom van.tavaly aprilisban megszuletett mate,aki 25 es fel ora szenvedes utan elaludt..a karomban…problemamentes terhesseg volt,soha nem dohanyzom…aztan szeptemberben egy mehen kivuli terhesseg miatt kivettek az egyik petefeszkemet…
most 7 hetes terhes kismama vagyok…
szeretttem volna elmondani,mennyire halas vagyok..tudom,o nem mate…de mate el bennem addig,mig utolsot dobban az en szivem is…soha nem feledjuk…
Kedves Sheila,
potyogo konnyekkel olvasom leveled. Tiszta szivbol veled erzek. Sajnos en is igy vesztettem el Mazsolamat. Picit tobb, mint egy eve. Azt hiszem, tudom, mit erzel, hogy erzel. 39 vagyok, gyermektelen. Es most ismet babat varok. Igaz, meg nagyon picike es aggodom, aggodom mindenen. De ne add fel, biztos tudod, a 47-es genetikai veletlen muve, es nagyon kicsi a valoszinusege, hogy megismetlodjon. Szivbol kivanok mielobbi golyahirt es egy egeszseges pottyot!